Ki keltette fel a figyelmedet?

„Sámson lement Timnába, és meglátott ott egy nőt a filiszteusok leányai között.

Amikor hazament, elbeszélte ezt apjának és az anyjának, és azt mondta: Láttam egy nőt Timnában a filiszteusok leányai között, most azért vegyétek őt nekem feleségül.” Bírák 14:1–2

A világ egész történelme során – tudomásom szerint – egészen a 20. század első évtizedeiig nem létezett olyan rendszer, amelyet ma „randevúzásnak” nevezünk. Az emberek számos különböző módon kerestek maguknak házastársat: volt, aki egyszerűen elragadta a kiszemelt nőt, mások ajándékokkal halmozták el őt, remélve, hogy nemcsak az ajándékokat, hanem a kezük megkérését is elfogadja. Voltak olyan társadalmak is, ahol inkább a nők kezdeményeztek, bár ez ritkábbnak számított.

A leggyakoribb azonban az volt, hogy a szülők választottak. Néha a fiataloknak is volt beleszólásuk a döntésbe, de sokszor nem. Egyes országokban a döntések – ha nem is az eljegyzések vagy maguk a házasságok – már akkor megszülettek, amikor a leendő menyasszony és vőlegény még csecsemő vagy gyermek volt.

A randevúzás gyakorlata csak akkor kezdett elterjedni a nyugati társadalomban, amikor az emberek egyre mozgékonyabbá váltak, és az élet ritmusát már nem a ló, hanem az autó sebessége határozta meg. Az emberek elkezdtek időt tölteni előbb egy, majd egy másik, aztán egy harmadik személlyel, a tökéletes társ keresésében. Napjainkban pedig a randevúzás már nem is feltétlenül kapcsolódik a házastárskeresés gondolatához. Egyszerűen csak azt jelenti, amit sokan akár tíz éven át vagy még tovább tesznek, mielőtt végül „megállapodnának” egyetlen ember mellett.

A párválasztásnak, különösen a randevúzás kezdeti szakaszában, gyakran ugyanaz az alapja, amelyet Sámsonnál is látunk: valaki „megragadja” valaki más figyelmét.

Ebben a rövid áhítatban nem fogjuk azt állítani, hogy minden randevúzás helytelen. Vannak gyakorlati szempontok, amelyek mellette szólnak. A kérdés inkább az: milyen szempontok alapján választod ki, kivel szeretnél kapcsolatot kezdeni? Ki keltette fel a figyelmedet?

Istent helyezed minden pillanat középpontjába? Arra törekszel, hogy olyan döntéseket hozz, amilyeneket Ő hozna? Vagy Sámsonhoz hasonlóan egyszerűen azt akarod megszerezni, amit te kívánsz? Ha észreveszed, hogy ez a lelkület belopakodik a szívedbe, azonnal fordulj Istenhez, hogy segítsen kiűzni onnan. Ha nem teszed, ez a hozzáállás bizonyosan megmérgezi a szívedet, a kapcsolataidat és a házasságodat is.

A keresztény élet egyik alapvető értéke, amely ott rejlik a hetedik parancsolat szívében, az, hogy a másik embert önmagunk elé helyezzük, és olyan módon cselekedjünk, amely életet, növekedést és lelki egészséget hoz számára. Ha az ismerkedési szokásaid ezt a lelkületet erősítik benned, járj tovább Isten vezetésével. Ha nem, érdemes lehet más utat keresned.

Istenünk, aki kezdettől fogva férfivá és nővé teremtettél bennünket, Te tudod, milyen terveid vannak az életemmel. Tudom, hogy fontosak számodra a vágyaim, az álmaim és az elképzeléseim, de segíts, hogy ezeket soha ne helyezzem más emberek elé, és különösen ne a Te terveid és utaid fölé.