Szégyen nélkül

„Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.” 1Mózes 2:24–25

 

A hetedik parancsolat vizsgálatát a legkézenfekvőbb helyen kell kezdenünk: a házasságnál. Ez volt az első ajándék, amelyet Isten Ádámnak és Évának adott. Mintha ezt mondta volna: „Ti ketten egyek lehettek, ahogyan Mi Hárman is Egy vagyunk. Tartsatok össze, és olyan áldásokat tapasztaltok meg, amelyeket most még elképzelni sem tudtok.”

Nem különös, hogy az otthon elhagyásáról és az egymáshoz ragaszkodásról szóló, oly gyakran idézett kijelentést rögtön ez követi: „mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat”? Miért is szégyellték volna? Ők tökéletesek voltak, a föld tökéletes volt, az élet tökéletes volt! A szégyenről még csak nem is hallottak. Ahogyan a ruházatról sem. Mi okuk lett volna a szégyenkezésre?

Nyilvánvaló, hogy az Édenkertben a ruhátlanság kérdése mélyebb jelentést hordoz annál, mint ami első pillantásra látható. Lehetséges, hogy a boldog házasság egyik legnagyobb akadálya mind a mai napig az, hogy az emberek úgy érzik, el kell rejtőzniük egymás elől? Hogy szégyellik magukat?

Ez nem feltétlenül jelenik meg fizikai értelemben. Egy házaspár némi kezdeti zavar után teljesen természetesnek találhatja a házaséletet. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy lelkük mélyén is teljesen nyitottak egymás előtt. Előfordulhat, hogy továbbra is rejtegetik önmaguk egyes részeit, szégyellik személyiségük bizonyos területeit, és csak részben mutatják meg valódi önmagukat a másiknak. Úgy tehetnek, mintha az volna a teljes valóság, amit a másik lát, ám ha ez nem igaz, az tönkreteheti, és gyakran tönkre is teszi a jó házasságot.

Még az is lehetséges, hogy valaki egy hosszú házasság teljes ideje alatt fenntartja ezt a rejtőzködést és szerepjátékot. Elérkezhet az ötvenedik házassági évforduló, és az emberek csodálattal kérdezhetik: „Hogyan sikerült?” A házastársak közül pedig az egyik vagy akár mindkettő ezt gondolhatja – vagy akár ki is mondhatja: „Sose mondd el a teljes igazságot!”

Ez nem azt jelenti, hogy nem létezhetnek titkok. Vannak dolgok, amelyeket az ember egyedül Istennel oszt meg. De elfedésnek, leplezésnek nem szabad helyet adni. És gyakran az a személy, aki rejtőzködik, maga sincs tudatában ennek, mert önmaga elől is elrejti az igazságot. És Isten elől is. Vagy legalábbis megpróbálja...

Ha szégyent hordozol magadban, lehet, hogy hosszú ideig kell beszélgetned egy istenfélő emberrel, hogy feltárjátok ennek minden okát. De ne rejtőzz el! Lépj Isten világosságába – együtt a társaddal.

Világosság Istene, Te már most ismered minden titkomat, még azokat is, amelyekről én magam sem tudok. Fogd a kezemet, és ha szükségem van rá, küldj valakit, aki mellettem áll, és segít nekem kilépni a világosságba, ahol nincs szégyen, csak szeretet.