Valami kedveset

„Mefibóset tehát Jeruzsálemben lakott, mert mindig a király asztalánál étkezett. Ő mind a két lábára sánta volt.” 2Sámuel 9:13

Ha Istent helyeztük életünk középpontjába, és megtanuljuk tisztelni az embereket, valamint mindenki javát keresni, akkor másképpen fogunk tekinteni azokra is, akik valamilyen testi vagy lelki nehézséggel küzdenek, amely eltér a miénktől.

Erről olvashatunk egy szép történetet Sámuel második könyvében. Saul király meghalt, és Dávid nagy bánatára Jonathán is meghalt. Dávid végül király lett, ahogy Isten már régen kiválasztotta, de szívében továbbra is gyászolt.

Egy napon arra gondolt, hogy ha már nem tehet jót szeretett barátjával, Jonathánnal, legalább valami kedvességet nyilváníthat családja iránt. Emberi számítás szerint Jonathán lett volna a trónörökös és a következő király. Saul uralmának végén ezért a család szétszéledt. Valószínűleg féltek az új királytól, különösen akkor, ha emlékeztek Saul vádjaira, miszerint Dávid el akarja ragadni a királyságot.

Amikor egy szolga elmondta Dávidnak, hogy Jonathánnak maradt egy fia, a király szíve bizonyára megörült. Jonathán saját fia! Talán olyan kapcsolat alakulhat ki közöttük, mint amilyen egykor közte és Jonathán között volt. Csakhogy ez a fiú gyermekkorában súlyos balesetet szenvedett, és mindkét lábára sánta maradt.

Abban az időben talán még jobban csodálták az erőt és a testi rátermettséget, mint ma, a fogyatékosságot pedig sokszor megvetéssel kezelték. Az emberek gyakran azt hitték, hogy Isten sújtotta az ilyen személyt, ezért kirekesztették őt a közösségből. Dávid maga is erős és tehetséges ember volt. Már fiatal korában vitéz hősként ismerték. Mondhatta volna: „Akkor hagyjuk az egészet.”

De nem ezt tette.

Hívatta Jonathán fiát, Mefibósetet, és befogadta őt a saját családjába. Mefibóset a király asztalánál étkezhetett – ez rendkívüli megtiszteltetés volt.

Ismersz valakit, aki valamilyen testi vagy lelki terhet hordoz? Talán te magad is ilyen vagy? Ha így van, Isten szeretete rád is ugyanúgy kiterjed. És te is találhatsz módot arra, hogy szeretetet és tiszteletet mutass azok iránt, akik ilyen terheket viselnek. Ehhez arra van szükség, hogy megpróbáld az ő szemszögükből látni az életet, és keresd, miként tehetnéd könnyebbé a mindennapjaikat.

Uram, minden ember Teremtője! Tudjuk, hogy Te nem alkotsz értéktelen dolgokat. Azt is tudjuk, hogy ez a világ nem olyan, amilyennek eredetileg megtervezted. Miközben arra várunk, hogy mindent helyreállíts és újjá tegyél, mutasd meg nekem, hogyan oszthatom meg szeretetedet és tiszteletemet azokkal, akik más kihívásokkal néznek szembe, mint én. Segíts az ő szemükkel látni a dolgokat, és munkálkodni azért, hogy az élet igazságosabb és könnyebb legyen mindenki számára.