Megosztottság nélkül

„Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a magunk képére és hasonlóságára...” 1Mózes 1:26

„Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Galata 3:28

Amikor Istent helyezzük életünk minden pillanatának középpontjába, amikor felismerjük, hogy mindannyian egy család vagyunk, és tisztelnünk, becsülnünk kell egymást, valamint gondoskodnunk kell egymásról, akkor kezdjük észrevenni mindazokat a módokat, ahogyan az emberek megosztottságot idéznek elő és falakat építenek. A következő három áhítatban három istentelen „izmust” fogunk megvizsgálni, amelyek megosztják társadalmunkat, és világszerte felelősek az erőszakért és a halálért – mind fizikai, mind lelki értelemben.

Kezdjük a rasszizmussal.

A Biblia elejétől a végéig világosan tanítja, hogy minden ember, aki erre a földre születik, Isten képmására teremtetett, az Ő szeretett gyermeke, Jézus meghalt érte, és ugyanakkora lehetősége van arra, hogy vele együtt uralkodjon a mennyben. Honnan veszik hát magukat kereszténynek valló emberek azt az ördögi gondolatot, hogy egyes emberek nem egészen... emberek?

Más a helyzet azokkal, akik semmiféle Istenben nem hisznek, nemhogy hitük lenne. De hogy azok, akik azt állítják magukról, hogy Jézust követik, akár a legkisebb mértékben is részt vegyenek a faji megkülönböztetésben, a lenézésben vagy az embertelen bánásmódban, amely annyira elterjedt a világban, az megdöbbentő és egyértelműen bűnös dolog.

Igen, akik belépnek Isten országába, azok „együtt” fognak lakni. Ha tehát mi is oda készülünk, akkor minden „mi és ők” gondolkodásmódot gyökerestül ki kell irtanunk magunkból, és át kell adnunk Istennek, hogy megszabadítson tőle.

Már az első századi Palesztinában is, ahol az életet a rabszolgaság, az elnyomás és a mások lenézése jellemezte („Én római polgár vagyok, tehát különb vagyok!” „Én farizeus vagyok, tehát különb vagyok!” „Hála Istennek, hogy nem vagyok nő vagy samaritánus!”), az egyik fő dolog, ami akkor történt, amikor a Szentlélek kiáradt, az volt, hogy az előítéleteket félre kellett tenni.

Igen, a görög özvegyekről is gondoskodni kellett. Igen, a római katonákat, sőt még a papokat és lévitákat is be kellett fogadni a mozgalomba. Igen, még Saulust, a tárzusit is be kellett engedni! Anániás nem volt biztos benne, hogy Isten tudja, mit csinál, mégis engedelmeskedett – és ennek eredményeként megszületett az Újszövetség csaknem fele!

Én Isten gyermeke vagyok! Te is az vagy! Add tovább ezt az üzenetet!

Istenem, aki egy vérből teremtetted a föld minden nemzetét (ApCsel 17:26), mutasd meg nekem, van-e bennem a rasszizmusnak akár a legkisebb nyoma is. Segíts, hogy minden bőrszínű és mindenféle emberrel barátságot kössek, hogy szeretet által megismerhessem az igazságot, ahogyan Te szeretnéd. Segíts, hogy ezt a saját környezetemben, a saját szomszédságomban kezdjem el.