Gondoskodni azokról, akik gondoskodtak rólad

„Erősítsétek a meglankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, Istenetek bosszúra jön, Isten jön, aki megfizet, és megszabadít titeket!” Ézsaiás 35:3–4

Ahogy társadalmainkban egyre hosszabb ideig élünk, egyre több idős emberről gondoskodnak a családtagjai. Ez óriási teher lehet, ugyanakkor hatalmas áldás is, ha összefogva viseljük. Egy törékeny, esetleg szellemileg is zavart idősebb ember napi huszonnégyórás gondozása az egyik legnehezebb feladat, amelyet valaki magára vállalhat.

Ha az illető szeretett szülő, nagyszülő vagy akár házastárs, akkor a gondozás gyakorlati nehézségeit tovább fokozza a társ elvesztésének fájdalma, a hiányzó útmutatás és bölcsesség miatti gyász, amelyre korábban támaszkodhattunk.

Eljöhet az a pont, amikor az idős ember ugyanolyan folyamatos és aprólékos gondoskodást igényel, mint egy csecsemő. Etetni, öltöztetni, fürdetni kell, és óvni minden veszélytől. Csakhogy ez sokkal nehezebb, mert az illető jóval nagyobb és erősebb, mint bármely kisbaba.

A mai igeszakasz nem közvetlenül az idősgondozásról szól, mégis tökéletesen alkalmazható rá. Isten azt mondja, hogy amikor valamelyikünk gyengének, törékenynek, félőnek vagy összezavarodottnak érzi magát, akkor ott kell lennünk egymás számára. Valójában Jézus tanítása a juhokról és a kecskékről is ide kapcsolódik (Máté 25:31-46). Amikor egy idős szerettünket etetjük vagy tisztába tesszük, valójában Jézust szolgáljuk!

Ismersz valakit, aki ilyen gondozási terhet hordoz? Tudnál valamilyen módon segíteni neki? Leülni és felolvasni az idős embernek, sétálni vele egyet, ha még képes rá, vagy akár elvégezni néhány ház körüli vagy kerti munkát – mindez felbecsülhetetlen segítség lehet.

Lehet, hogy egyszer neked is szükséged lesz hasonló gondoskodásra, ha Jézus még nem tér vissza, vagy ha egy váratlan betegség vagy baleset ér. Bánj másokkal úgy, ahogyan te szeretnéd, hogy veled bánjanak ilyen helyzetben, és közelebb kerülsz Jézushoz, mint valaha gondoltad volna.

Ne feledd: a halhatatlan angyalok szemszögéből nézve mindannyian gyermekkorban halunk meg! A kilencvenkilenc éves nagymama az özönvíz előtti időkben még nem is lett volna elég idős ahhoz, hogy gyermekei legyenek. És egy napon a nagymama újra fiatal lesz a mennyben. Várjuk ezt a napot, és addig is támogassuk egymást.

A lankadt kezek és roskadozó térdek Istene, vannak időszakok, amikor úgy érzem, ez az ige rólam szól. Sokszor küldtél már vigasztalást és segítséget, amikor szükségem volt rá. Kérlek, mutasd meg, hogyan tehetem ugyanezt másokért. Segíts türelmesen és szeretettel gondoskodni azokról, akiket rám bíztál, úgy, mintha az arcukat érintve a Te arcodat érinteném.