Tiszteld az időseket

„Az ősz ember előtt kelj föl, az idős embert becsüld meg, és féld Istenedet. Én vagyok az ÚR.” 3Mózes 19:32

„Hallgass apádra, aki téged nemzett, és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik.” Példabeszédek 23:22

Ha az ötödik parancsolat központi értéke a családtagok és minden ember tisztelete, akkor ez az idősekre fokozottan igaz. Modern kultúráinkban, amelyek a fiatalságot, a gyorsaságot, a „haladást” és a legújabb innovációkat ünneplik, nagyrészt elveszítettünk valamit, ami a bibliai kultúrákban alapvető jelentőségű volt. Az idősek tisztelete ma is mélyen gyökerező érték számos társadalomban, többek között a Közel-Keleten, Ázsiában és Afrika nagy részén.

Amerika őslakos népei között szintén él ez a hagyomány. Egyes indián gyülekezetekben az „idős” vagy „vén” megnevezés nem egy felszentelt gyülekezeti vezetőt jelent, hanem olyan embert, aki koránál és tapasztalatánál fogva tiszteletre méltó. A közös étkezéseknél pedig nem a gyermekek, hanem az idősek szolgálják ki magukat elsőként.

Igaz-e, hogy pusztán a hosszabb élet bölcsebbé tesz? Nem feltétlenül. De még a kevésbé bölcs idősek is olyan tapasztalatokat szereztek, amelyekkel a fiatalabbak még nem rendelkeznek. Talán meglepődnél, mennyi mindent tanulhatnál tőlük, ha időt szánnál arra, hogy meghallgasd őket. Már az a tény is tiszteletet érdemel, hogy végigküzdötték egy hosszú élet megpróbáltatásait és nehézségeit – azon a tiszteleten felül, amelyet minden keresztény ember megad másoknak pusztán azért, mert Isten gyermekei.

Az az életkor, amikor a legkönnyebb elveszíteni ezt a tiszteletet, éppen a gyermekkor és a felnőttkor határán van – ott, ahol most te is állhatsz. A korai tinédzserévekben könnyű azt gondolni, hogy a szülők régimódiak és nem értik a mai világot. A tizenéves kor és a húszas évek eleje során, miközben a saját identitásodat próbálod kialakítani, könnyen szokásoddá válhat figyelmen kívül hagyni őket.

Ha nem vigyázol, úgy kezded meg a felnőtt életedet, hogy nélkülözöd azt a segítséget és tanácsot, amelyről később azt kívánod majd, bárcsak hallgattál volna rá. Ha már elindultál ezen az úton, még nincs késő visszafordulni.

Hallgass az idősekre! Kérd ki a tanácsukat! Nem feltétlenül kell mindig követned azt – a legtöbb bölcs idős ember maga is azt mondaná, hogy a saját életedet kell élned –, de érdemes megfontolni a szavaikat. Így talán elkerülhetsz néhány olyan csapdát, amelybe ők beleestek, és amelyektől szeretnének megóvni téged.

Ez valóban jó dolog lenne!

Uram, a Jelenések könyvének első fejezete alapján szinte úgy tűnik, mintha mi, emberek, az engedetlen gyermeki viselkedésünkkel tettük fehérré a hajadat! Bocsáss meg nekünk. Segíts figyelnem az életemben jelenlévő idősebb és bölcsebb emberekre. Segíts, hogy amikor csak lehet, tanuljak a hibáikból, és ne kövessem el ugyanazokat. Köszönöm a szeretetüket, a hatásukat és az imáikat az életemben.