Isten gyermekekből álló országa

„Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzék értük, a tanítványok azonban megdorgálták őket. Jézus pedig így szólt: Engedjétek hozzám ezeket a kisgyermekeket, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek országa. És kezét rájuk tette, majd eltávozott onnan.”  Máté 19:13–15

Az ötödik parancsolat csak a szülők tiszteletéről beszél, de ha minden pillanat középpontjába Istent helyezzük, azonnal világossá válik, hogy az Ő egyik alapvető értéke a család minden tagjának tisztelete és szeretetteljes gondozása.

Ezúttal a gyermekekről lesz szó.

A kisgyermekek Isten egyik legnagyobb ajándékai az emberiség számára. Megalkothatott volna valamilyen olyan szaporodási rendszert is, amelyben rögtön felnőttek jönnek létre. Nem kellett volna úgy kialakítania a dolgokat, ahogyan most vannak. De úgye örülsz, hogy mégis így tette?

Először ott vannak az apró csecsemők, akik állandó gondoskodást igényelnek, és még azt sem tudják, hogy gondoskodnak róluk, nemhogy hálát tudnának érte adni. Aztán kisgyermekekké és óvodásokká nőnek, akiknek felragyog az arcuk, amikor meglátnak téged. Később iskolásokká válnak, akik hazatérésed pillanatában a nyakadba ugranak. Aztán – valljuk be – a kamaszoknak és a fiatal felnőtteknek is szükségük van gondoskodásra, csak már másfajtára.

Ha szülők vagyunk, jól ismerjük a fiatalok gondozásának örömeit és kihívásait, és egyre jobban megértjük, mire gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy Isten országa ilyen emberekből áll. Olyanokból, akik hősnek tartanak, csak mert megjavítottad a kerékpárjukat. Olyanokból, akik segítségért hozzád futnak, történeteket kérnek tőled, és büszkén mesélnek rólad a barátaiknak.

Ha nem vagyunk szülők, hanem idősebb testvérek, a kisebbek néha bizonyára az idegeinkre mennek (nos, igen, a szülőkére is!). Mégis megláthatjuk bennük az örömöt és az áldást, és ezt kell tudatosan ápolnunk magunkban, ahelyett, hogy a bosszankodást, a türelmetlenséget, a lenézést vagy más negatív érzéseket táplálnánk, amelyeket az ellenség szívesen látna bennünk.

Ha azonban nincs jó kapcsolatunk a gyermekekkel, akkor talán sok mindenből kimaradunk. Érdemes lehet önkéntesként segíteni egy iskolában, könyvtári meseórán vagy játszótéren, esetleg egyszerűen jobban megismerni a környéken élő gyerekeket. Amit bennük Jézusra emlékeztetőnek látsz, azt kövesd te is! Ez Isten kicsinyekből álló országa, és mindannyian részesei szeretnénk lenni.

Jézus, aki megáldottad és ma is megáldod a kicsinyeket, áldj meg engem is! Hadd üljek az öledbe, és halljam, ahogy azt mondod: szeretsz engem. Azután segíts továbbadni ezt az áldást minden gyermeknek, akivel találkozom. Mutasd meg, milyen szerepet szánsz nekem abban a munkában, hogy a kicsinyeket Hozzád vezessük. És tartsd nyitva a szememet arra a segítségre szoruló „kisgyermekre” is, aki minden felnőtt szívében ott él. Ha megoszthatom velük a Te áldásodat, segíts, hogy megtegyem.