Kanárik

„Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szentségem hegyén, mert tele lesz a föld az ÚR ismeretével, ahogyan a tengert víz borítja.” Ézsaiás 11:9

„Nemde két verebecskét meg lehet venni egy fillérért, de a ti Atyátok akarata nélkül egy sem esik le azok közül a földre?” Máté 10:29

Egy keresztény asszony egyszer megkérdezte tőlem:

– Ha Isten nem akarta azt, hogy megegyük az összes állatot, akkor miért teremtette meg őket?

Meglepett a kérdés. Nem is tudtam, hogyan válaszoljak rá. Hol kezdje az ember, amikor valaki ennyire más szemszögből tekint a világra?

Az „állatjogok” kérdése ma meglehetősen vitatott. Vannak, akik azzal vádolják ellenfeleiket, hogy az állatokat az ember fölé helyezik. Mások szerint viszont sokan úgy tekintenek az állatokra, mint egyszerű tárgyakra, amelyeket tetszés szerint lehet használni.

Nem lehetne valahol a két véglet között azt mondani, hogy Isten az állatokat önmagukért is teremtette, és nekik is joguk van élni?

Az biztos, hogy gondjainkra bízta őket. Jézus világossá tette, hogy a mennyei Atya még a legkisebb madár sorsát is figyelemmel kíséri. Ez csupán személyes elképzelésem, de szeretem azt gondolni, hogy ha a gyermek Jézus talált volna egy fészekből kiesett madárfiókát, megpróbálta volna megmenteni: visszatenni az anyjához, ha lehetett, vagy gondoskodni róla, ha erre már nem volt mód.

A 145. zsoltár és számos más bibliai szakasz azt tanítja, hogy Isten táplálékot ad az állatoknak. Vagyis olyan élőhelyeket biztosított számukra, amelyek megfelelnek szükségleteiknek. A kérdés inkább az, hogy mi mit teszünk ezekkel az élőhelyekkel.

Úgy gondoljuk, hogy minden pontosan úgy van rendjén, ahogy a természet alakította, ezért teljesen magára kell hagynunk?

Vagy ledózeroljuk az élőhelyeket, hogy helyet adjunk saját igényeinknek: bevásárlóközpontoknak, gyáraknak és lakóparkoknak?

Vagy inkább igyekszünk minél többet megtudni a körülöttünk lévő világról, és olyan megoldásokat keresni, amelyekben emberek és állatok egyaránt megtalálhatják mindazt, amire szükségük van?

Ez nem könnyű feladat. Mégis úgy tűnik, Isten erre hívott bennünket, amikor ránk bízta a földet.

Az adventisták mindig hittek abban, hogy Isten teremtette a fizikai világot. Soha nem gondoltuk, hogy az anyagi valóság rossz, míg a testetlen lelkiség jó lenne. Ha komolyan vesszük Isten világosan kinyilatkoztatott értékeit, hogyan kellene élnünk ezen a földön?

Teremtő és Gondviselő Istenem, bocsásd meg, ha nekem is részem volt a környezet rombolásában. Segíts, hogy a rombolás helyett a gyógyulást szolgáljam, és ne mélyítsem tovább a sebeket. Tudom, hogy a föld megöregedett, és várom a napot, amikor eljössz. Addig is taníts arra, hogy szelíden, tisztelettel és felelősséggel éljek a Te világodban.