Uralom

„Megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok és sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állaton!” 1Mózes 1:28

Bárcsak a Biblia mindig pontosan a mi nyelvünkön szólna! Arra gondolok, hogy szinte minden embernek megvan a maga sajátos szóhasználata. Ugyanazokat a szavakat és fogalmakat gyakran kissé eltérően értjük, ezért újra és újra tisztáznunk kell, miről is beszélünk valójában.

Mivel Isten embereket használt Igéjének lejegyzésére, hasonló jelenséggel a Biblia olvasásakor is találkozunk. Azok, akik a Teremtés könyvét az ősi nyelvekről angolra fordították, feudális társadalmakban éltek. Olyan világban, ahol a földesúr szinte korlátlan hatalmat gyakorolt alattvalói fölött. Ezért amikor az „uralom” szót olvasták, elsősorban erre a fajta hatalomgyakorlásra gondoltak.

Pedig Lucifernek már jóval azelőtt is, hogy Sátánná lett volna, más elképzelése volt az uralomról, mint Istennek volt. Ma is igyekszik elhitetni, hogy a hódítás, a mások fölötti uralkodás és a leigázás isteni tulajdonság. Azoknál pedig, akik erre nem fogékonyak, a másik végletet népszerűsíti: a teljes felelőtlenséget. Hadd menjen minden a maga útján! A természet majd megold mindent. Ha magára hagyjuk a földet, olyan lesz, amilyennek lennie kell. Ha a gyermekeket teljesen magukra hagyjuk, csodálatos emberekké válnak. Nekünk sem kell önfegyelmet gyakorolnunk, sem felelősséget vállalnunk döntéseinkért és tetteinkért...

Egy másik bibliafordítás a felelősség szót használja az „uralom” helyett. Ez sokkal közelebb áll ahhoz, ahogyan Isten gondolkodik. Ádámnak és Évának azt a feladatot adta, hogy sáfárként gondoskodjanak a földről: őrizzék, műveljék, rendezzék és gondozzák azt az Ő nevében.

Igaz, elbuktak, de Isten nem vette el tőlük sem a bolygót, sem a feladatot. Sőt, előre figyelmeztette őket, hogy Sátán ideiglenes uralma alatt ez sokkal nehezebb lesz. Mégis velük maradt, továbbra is segítette őket, és ma is több felelősséget bíz azokra, akik hűségesek a rájuk bízott kevésben (lásd: Lukács 19:12–27).

A szombat egyik fontos tanítása a felelősség és az uralkodás közötti különbség. A téves értelmezések, amelyek úgy tekintenek a szombatra, mintha annak kellene uralkodnia rajtunk – mintha mi lettünk volna a szombatért, nem pedig a szombat az emberért –, nem segítenek bennünket. A szombat helyes értelmezése azonban, mint a teremtés emléknapja, emlékeztet arra a feladatra, amelyet Isten az emberiségnek adott: gondoskodni az Ő világáról, mint az Ő képviselői.

Földünk Ura, a világegyetem Királya, taníts engem nap mint nap a Te uralkodásod módjára! Mutasd meg, hogyan járhatok a felelős sáfárság útján a két véglet között: a közönyös magára hagyás és az uralkodni vágyó leigázás között. Mutasd meg, mi az én kis részem abban a nagy feladatban, hogy a Te világodról, és mindazokról, akik benne élnek, hűségesen gondoskodjam a Te dicsőségedre.