Az idő ajándéka

“Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, [se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.” 2 Mózes 20:8–11

A legfurcsább dolog ez. Minden keresztény hiszi, hogy meg kell tartanunk a Tízparancsolatot. A más vallásúak többsége (és bármilyen hitű vagy hit nélküli erkölcsös ember) egyetért abban, hogy az legalábbis jó dolog. Egyesek, akik nagyon igyekeznek „elég jók" lenni ahhoz, hogy Istennek tetszők legyenek, egyenesen mereven és törvényeskedve viszonyulnak hozzá: „Mindenképpen szükségünk van mindarra a sok »Ne tedd«-re, a lehető leghangosabban és legszigorúbban kiáltva" — mondják.

Nos, majdnem. Szükségünk van mindarra, kivéve azt az egyet középen — azt, amelyik nem parancsolat, hanem ajándék, szépen becsomagolva és masnival átkötve, csalhatatlanul, pontosan időre kézbesítve a bolygó minden egyes emberének (és ami azt illeti, nem-emberének is). „Engedelmeskedni akarunk neked, Istenünk. Bűntudatot akarunk érezni, amikor nem tesszük — és főleg másokban akarunk bűntudatot kelteni, amikor ők nem teszik. De azért köszönjük, ajándékra nincs szükségünk." Tessék??

Nem akarsz garantált szabadnapot minden héten, életed végéig? Nem akarsz időt a kikapcsolódásra, időt Istenre, időt másokra, időt önmagadra? Időt a szépségre, időt a szeretetre? Nem akarsz egy kis pihenőt?? Furcsa!

Talán azért van ez, mert az ördög tudja: ha mindannyian igazán elfogadnánk a szombat ajándékát egy lelkes köszönömmel, és hétről hétre valóban elmerülnénk benne, akkor nem dőlnénk be a tőle jövő cselek többségének. Nem görcsölnénk például azon, hogy pontosan, tökéletesen betartsuk a szabályokat. Nem gondolnánk, hogy Isten folyton haragszik ránk. Nem feledkeznénk meg arról, hogy egyáltalán létezik. Nem bánnánk rosszul önmagunkkal, másokkal, az állatokkal vagy a bolygónkkal.

Én a magam részéről mindennél jobban szeretem ezt az ajándékot. És te? Lássuk hát, milyen alapértékeket találunk becsomagolva ezzel a csodálatos ajándékkal együtt.

Szombat Ura, olyan nagyon köszönöm a szombatnap ajándékát! Ez a lehető legjobb ajándék — sosem túl nagy, sosem túl kicsi, mindig épp a megfelelő színű, és pontosan az, amire ezen a héten szükségem van!