A sötétség erői

"Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak." Efézus 6:12

Minden idők minden szörnyű háborújának minden szörnyűsége közül az úgynevezett „baráti tűz" alighanem az egyik legszörnyűbb. Képzeld el, hogy a saját oldaladon álló valaki sebesít meg vagy öl meg! Ki a csudának jutott eszébe, hogy ezt az émelyítő tévedést éppen „barátinak" nevezze?!

Megesik ez Isten seregeiben is? Folyamatosan. És a Vezér sír miatta.

Hányszor mutatta meg neked valaki a saját életedben, hogyan fordíthatnád a Biblia egy-egy szakaszát valaki más ellen? Néha még tanfolyamot is tartunk erről! Isten nem így szeretné, ha az Igéjét használnánk.

Épp itt, a fegyverzetről szóló szakaszban, Isten Pálon keresztül világosan kijelenti, hogy „a mi tusakodásunk NEM vér és test ellen van!" Pálnak aztán igazán tudnia kellett ezt. Egykor ő maga állt a másik oldalon, teljes szívéből hitte, hogy Istenért harcol. Tudta, hogy Isten megbocsátott neki, mégis élete végéig nehezen viselte, ha azokra az emberekre gondolt, akiknek ő — vagy az ő közreműködésével és segítségével mások — fájdalmat okoztak, sőt akiket megöltek, testileg, lelkileg vagy mindkét módon.

„De hát ő annyira téved! El sem hinnéd, mit gondol [bármiről is legyen szó]. Helyre kell igazítanom!" Ez kísértés. Attól a régi beszivárgótól, az ördögtől ered. Ne engedj neki! A mi harcunk a sötétség erői ellen folyik; és ha valóban úgy szeretjük a barátainkat, ahogyan Isten, akkor minden módot keresni fogunk, hogy szeretetet és könyörületet nyilvánítsunk irányukban — küzdve a sötétség, a fájdalom, a magány ellen az életükben —, és magasra emelve Jézus szeretetének ragyogó lobogóját, hogy egy jobb útra vezessük őket.

Amikor kérdez, imádkozz buzgón, és válaszolj gondosan. Tegyél fel te is néhány kérdést neki. Kérd meg, mutassa meg a Bibliában, miért hiszi azt, amit hisz. De soha, soha, soha ne lőj rá! Azzal csak több munkát adsz Istennek a mennyei sátraiban, amelyek tele vannak olyanokkal, akik Isten és az ő igazsága nevében sebesültek meg.

Mi van akkor, ha már vadul lövöldöztél? Kérj bocsánatot, és kérj több kiképzést. Isten ismeri a gyengeségeinket — tudja, milyen kicsik és hibásak vagyunk a mennyei vértünk alatt. Megérti. És bizony vannak tábori orvosai.

Hála Istennek!

Hatalmas Gyógyító, bocsásd meg azokat az alkalmakat, amikor „baráti tüzet" zúdítottam egy másik gyermekedre. Ha belegondolok, be kell vallanom: gyakran nem téged védtelek, hanem önmagamat és a magam gondolkodásmódját. Kérlek, gyakorold velem a „kard" forgatását minden nap. És hadd segítsek bekötözni néhány sebet azoknál, akik a te nevedben sebesültek meg!