Teljes fegyverzet

"Végezettül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben! (…) Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ellenállhassatok azon a gonosz napon, és mindent legyőzve megállhassatok. Tehát álljatok elő, övezzétek körül derekatokat igazlelkűséggel, öltsétek fel az igazság páncélját, és kössétek fel a békesség evangéliumának hirdetésére való készség saruját." Efézus 6:10–11, 13–15

Hát nem volna jó, ha csak annyi dolgunk lenne, hogy befutunk Isten erős tornyába, és soha többé ki sem jövünk, sosem kell harcolnunk, csak hátradőlünk, és hagyjuk, hogy Isten mindent elvégezzen? Ehelyett a Biblia folyton olyasmiről beszél, mint a „nemes harc megharciolása" és „Isten fegyverzetének" viselése.

Hála Istennek, ez az ő fegyverzete! Amikor beállunk a seregébe, ellát minket mindennel, amire szükségünk van, ingyen. Sőt ki is képez bennünket a használatára.

Az Efézus 6:10–20 felsorolja az összes fegyvert, fegyverzetet és felszerelést, amelyre a keresztény harcosnak szüksége van. Ma az első hármat vesszük szemügyre.

Az igazság öve. A „derék felövezése" ősi kifejezés arra, hogy „készülj a munkára". Amikor mindenki valamiféle bő köntöst viselt, fel kellett tűrni és övvel megkötni, hogy ne legyen útban. Gondold végig, hogyan ölelhet körül és tarthat szilárdan az Igazság megismerése és megértése Isten munkájában.

Az igazság páncélja. A páncél volt a fegyverzet legfontosabb védő darabja. Ha egyáltalán nem volt vérted, legalább egy pajzsot tartottál magad elé védelmedül. Vajon kinek az igazsága ad neked oltalmat az ördög egyenest a szívedre célzott lövéseivel szemben?

A békesség saruja. Ez az Ézsaiás 52:7-ből ered, amely szerint szépek azoknak a lábai, akik a békesség jó hírét hozzák. Hol jársz te Isten jó hírével — az ő minden emberre kiterjedő megváltási tervével?

Amikor egy keresztény felvette Isten nevét, beíratkozott az ő zászlóaljába, és komolyan veszi ezt, és állandó, gondos kiképzésben áll arra nézve, hogyan Isten harcait vívja, és ne az ördögét. Az ilyen keresztény harcos sosem burkolózik hazugságba, nem állítja, hogy a saját igazsága volna, vagy hogy nincs szüksége védelemre — hanem minden reggel a békesség, nem pedig a viszály saruját köti fel.

A mennyei seregek hatalmas Vezére, írj be engem is a csapatodba! Vívni akarom a te harcaidat, bár nem tudom, hogyan. Azt akarom, hogy a te igazságod öleljen körül a hazugságaim és színlelésem helyett, hogy a te igazságod oltalmazzon a magam önigazsága helyett, és hogy a békesség saruját viseljem, amellyel mindenkihez elviszem az üzenetet, akivel csak találkozom.