Megosztani

“Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten igéjét bátran hirdették. A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy volt, és vagyonából senki semmit nem mondott magáénak, hanem mindenük közös volt. Az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták, és az eladottak árát elhozták, és letették az apostolok lábához, amelyet aztán elosztottak a többiek között, kinek-kinek szüksége szerint.” ApCsel 4:31–35

Folyton az „ősegyházról" beszélünk. Milyen nagyszerűek voltak, és mennyire szeretnénk olyanok lenni, mint ők. Beszélünk a „korai és kései esőről" is. Jöjj, Szentlélek, jöjj! Énekeljük, de nem vagyunk biztosak benne, hogy valóban akarjuk-e.

Most utoljára vesszük szemügyre, hogyan ne bálványozzuk a „föld alatt való" dolgokat. Egy igaz történettel zárunk.

Évekkel ezelőtt egy fiatalember érkezett egy akadémiára — egy bentlakásos iskolába. Nem „hivatalosan" jött, nem előadóként vagy ilyesmiként. Csak látogatóba. Gitár a vállán, kis hátizsák. A tanárok megengedték, hogy az étkezdében egyen, és elbeszélgessen a diákokkal.

Ahogy a diákok szóba elegyedtek vele, kiderült: úgy érezte, elhívást kapott, hogy komolyan vegye a Lukács 18:22-t. Eladta mindenét, a szegényeknek adta, és immár csak annyija volt, amennyit magával vitt: két váltás ruha, egy Biblia és a gitár. Vándorolt, énekelt, és Istenről beszélt. Az emberek befogadták és megvendégelték — vagy nem. Néha elvitték egy darabon. Többnyire gyalogolt.

Egy komoly tekintetű fiatal lány megkérdezte tőle: „Gondolod, hogy Jézus mindenkitől azt akarta, hogy adjon el mindent?"

„Nem" — felelte a fiatalember. „Azt akarja, hogy mindent neki adjunk — beleértve önmagunkat, a gitárt, a Bibliát és a ruhát is. Nem mindenki kapott elhívást erre az életre. Gondolj csak bele, milyen lenne az ország! De mindenki elhívást kapott arra, hogy mindent neki adjon. És hogy aztán hajlandó legyen azt tenni vele, amit ő mond."

A fiatal lány sosem feledte el ezt. De máig sem biztos benne, hogy hajlandó lenne-e lemondani minden vagyonáról, vagy tartózkodni attól, hogy ezt mondja: „Ez az enyém; nem kaphatod meg."

Egyszerűen nem biztos benne. Te mit gondolsz?

Minden jó ajándék Adója, a tiéd vagyok. A pénzem a tiéd. A holmim a tiéd. Tégy vele — és velem is — azt amit akarsz.