Több, mint elég

“Átvették Mózestől mindazokat a felajánlott dolgokat, amelyeket Izráel fiai hoztak a szent hajlék fölépítéséhez. Azon túl is minden reggel hoztak önkéntes ajándékot. Eljöttek tehát mindazok a hozzáértő emberek, akik a szent hajlék különféle munkáin dolgoztak, ki-ki a maga mesterségében, amivel foglalkozott, és azt mondták Mózesnek: Többet hordott a nép ajándékba, mint amennyi az ÚR által parancsolt munka elkészítéséhez szükséges. Mózes ekkor parancsot adott ki, hogy vigyék hírül a táborban: se férfi, se asszony ezután ne készítsen semmiféle felajánlást a szent hajlék munkálataihoz! Ekkor abbahagyta a nép az ajándékhordást.” 2 Mózes 36:2–5

Az első bajunk az, hogy azt hisszük, a miénk a pénz. A második bajunk az, hogy azt hisszük, a miénk a holmi, amit érte kapunk. A harmadik bajunk — kiváltképp, ha a nyugati világban élünk — az, hogy fogalmunk sincs, milyen messze elmarad a pénzünk attól, amit az a holmi valójában megér.

Idézzünk hát fel néhány otthonos igazságot, amelyet mind ismerünk, de hajlamosak vagyunk elfeledni:

A pénz Istené.

A holmi Istené.

A bolygó Istené.

Az erőforrások Istenéi.

MI ISTEN NÉPE VAGYUNK. Bizony, mindannyian. Beleértve azt az ázsiai gyermeket is, akit egy bádogépületbe zártak, hogy elkészítse azt a csinos piros-fehér-kék kabátkát, amelyért a családja fillérekhez jutott. Beleértve azt a kentuckybeli férfit is, aki szénporos tüdőbetegségben — „fekete tüdőben" — haldoklik, mert az amerikaiak szeretik az olcsó áramot.

Már önmagában ezek a valóságok is segítenek tisztán tartani a fontossági sorrendünket — ha hajlandóak vagyunk nyitott szemmel nézni rájuk.

Isten a „pénzünk" tíz százalékát kéri — abból, amit a „munkánkért" kaptunk —, hogy fizessük vissza a saját kincstárába. És arra is kér, hogy törődjünk azzal, mit kezdünk a többivel. Csak törődjünk vele. És ennek megfelelően hozzuk meg a döntéseinket. Mindannyian más-más döntést hozunk majd, és ez rendben van — feltéve, hogy nyitott szemmel hozzuk meg azokat, mégpedig azért, mert törődünk.

A fenti történet nem az egyetlen a Bibliában, amely megmutatja: amikor Isten népe törődik, akkor több, mint elég van mindenből.

Alkotóm, Megtartóm, Vigyázóm, add, hogy úgy törődjem, ahogyan te! Mutasd meg azoknak az arcát, akik a dolgokat készítik, amelyekre szükségem van. Segíts, hogy valamiképpen — a magam ajándékait használva — én is olyat alkossak vagy tegyek, amire másoknak van szükségük. Tarts mindannyiunkat a tenyereden, és vezess minket. Készen állok hallgatni és tanulni.