Pénz vagy gazdagság?

“De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világra, ki sem vihetünk semmit. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába és sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek csak pusztulásba és romlásba döntik az embereket. Mert minden rossznak gyökere a pénz szeretete, amely után sóvárogva némelyek eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet szereznek maguknak.” 1 Timóteus 6:6–10

Ideje szemügyre venni a második parancsolatban említett bálványimádás harmadik fajtáját. Isten azt mondja, ne bálványozzuk a „föld alatt való" dolgokat. A legtöbben már nem hisszük, hogy odalent démonok vagy istenek volnának, sem valami félelmetes vagy tisztelendő „alvilág". Ám nagyon is valóságos veszélyek rejlenek abban, amit e bolygó porából kiásunk.

Ezrek, talán milliók veszítették életüket pusztán egy aranyláz vagy egy gyémántlelet vagy egy bányaháború miatt — vagy miközben a legnagyobb, legcsillogóbb zafírt, rubint vagy smaragdot próbálták kibányászni, kicsiszolni vagy ellopni. Miért? Szépek, ez igaz. Úgy döntöttünk, hogy „sokat érnek". De mit is jelent pontosan az, hogy „sokat ér"? Vér árát? Egy élet árát? Egy lélek árát?

A legtöbbünknek könnyű másra mutogatni, mert a legtöbben nem vagyunk gazdagok. E sorok olvasói közül kevésnek lapul óriási gyémánt vagy rubin a páncélszekrényében. Sőt, kevesünknek van egyáltalán páncélszekrénye! De van egy aprócska dolgunk, amit úgy hívnak: pénz. Ott a mindenható fizetés.

Csakugyan beérjük azzal, hogy „van élelmünk és ruházatunk"? Vagy halálra hajszoljuk magunkat, és elhanyagoljuk a családunkat a következő óriástévéért, a legnagyobb autóért, a legkisebb telefonért vagy számítógépért? Több zsebpénzért könyörgünk a szüleinknek, vagy aszerint döntjük el, milyen szakot válasszunk, hogy mennyi jövedelmet remélünk „keresni" vele?

Egy apró figyelmeztetés: senki nem „csinál" pénzt. A pénzverde csinál pénzt. Úgy, hogy bizonyos mintákat présel bizonyos fémre vagy különleges papírra. Csupán egy kód, amelyben mindannyian megegyeztünk. Az számít, amit teszünk. Olyan munka-e, amely másokon segít? Amely Istent dicsőíti? Amely a legjobban kamatoztatja a nekünk adott ajándékokat? Olyan munka-e, amelytől elégedettnek, kiegyensúlyozottnak és önmagunkkal összhangban érezzük magunkat?

Mert — és ez a mulatságos benne — az angol wealth (gazdagság) szó töve a weal, vagyis a „jóllét", az „épség", a „teljesség". Tényleg. Hallgasd csak meg. Aztán nézz utána.

Teremtő Isten, te vagy az, aki a szép dolgokat a föld kérgébe rejtetted. A hasonlóan szép, de mulandóbb dolgokat épp a felszínre tetted, a rétekre és az ösvények mentére. Mindben gyönyörködöm. De nem a pénzt hajszolom, hanem az igazi gazdagságot. Segíts, hogy tovább tudjam adni.