Mindig veled

“Számlálgatom őket, de több a homokszemeknél. Fölébredek, és mégis veled vagyok.”

Zsoltárok 139,18

Az időt könnyű bálványozni, jóllehet rendszerint nem a szó szoros értelmében. Azzá az elsöprő erővé válhat, amely uralni akarja az életünket, és ha nem vigyázunk, a végén leborulunk előtte.

Mint minden mást az életben, az időt is úgy tarthatjuk leginkább kordában, ha Istent tesszük az első helyre. Ugyanaz a zsoltár, amelyet tegnap olvastunk, jó tanácsot ad ebben is. Ha figyelmesen olvassuk, két részből áll.

1. „Kelj föl reggel…” Időnket úgy adhatjuk át Istennek először és mindenekelőtt, ha a vele való találkozást tűzzük napunk legelső teendőjéül. Mint már szóltunk róla, nem mindenkinek kell elmélyült tanulmányozással kezdenie, de mindannyiunknak először Istennel kell beszélnünk, minden más előtt — és föltétlenül azelőtt, hogy a Zsarnok Idő torkon ragadna bennünket! Nem szívesen mondom, de bármilyen nehéz olykor, ez a könnyebbik fele.

2. „…és élj mindig [Istennel].” A másik — és nehezebbik — módja annak, hogy hűségünket az idő helyett Istennek adjuk, az, hogy egész napon át az első helyen tartjuk őt. Ez sokkal nehezebb! Azt jelenti, hogy amikor közeleg a határidő, nem a pániknak, hanem az imádságnak engedünk. Azt jelenti, hogy amikor három dolog követeli egyszerre a figyelmünket, Istennel tanácskozva döntjük el, melyik az első. Azt jelenti, hogy amikor tizennyolc dolog — fele már rég lejárt határidejű — kiált azonnali figyelemért, ám Isten megérinti a vállunkat, hogy üljünk egy beteg barát mellé, hallgassunk meg egy magányos gyülekezeti tagot, vagy ne halogassuk tovább egy bocsánatkérést, amellyel tartozunk, akkor mély lélegzetet veszünk, elengedjük a teendőlistánkat, és Isten útját választjuk.

Nem szabad bálványoznunk az „odafenn az égben” való dolgokat, és az idő ezek közé tartozik. Isten szüntelen ajándéka ez, és úgyis ez a perc az egyetlen, amelyről bizonyosan tudjuk, hogy a miénk — adjuk hát vissza neki hűségesen, percről percre. Ahogy a régi mondás tartja: „Tervezz úgy, mintha örökké élnél, de élj minden napot úgy, mintha az utolsó volna!”

Ha tudnád, hogy ma éjjel meghalsz, mit tennél ma?

Idő Ura, úgy döntök, hogy néked adom az időmet — minden percemet. Ismerted életem napjait, mielőtt megérkeztem volna, nap mint nap oly bőkezűen és szeretettel ajándékozod nekem, és tudom: ha visszaadom neked, gazdagabbak és áldottabbak lesznek számomra, mint képzelni tudnám.