Felnövekedni

“Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában és az Isten és az emberek előtt való kedvességben.” Lukács 2:52

“... hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra.” Efézus 4:12–13

Egyes keresztények mintha azt gondolnák, hogy a keresztény élet egyetlen eseményről szól. Réges-régen, egy bizonyos órában, egy bizonyos napon, egy bizonyos módon elmondtak egy bizonyos imát — és most már üdvözültek, minden más pedig csak ráadás. A Biblia nem ezt tanítja.

Mások mintha azt gondolnák, hogy a keresztény élet csupa mérésből áll. Kifüggesztesz egy táblázatot a szíved ajtófélfájára, felsorolod rajta az összes szabályt és előírást, és minden nap odaállsz eléje, hogy megnézd, milyen közel jársz. Kész vagy már? Tökéletes, mint Jézus? A csudába, még nem! Jobb, ha tovább próbálkozol…

A Biblia ezt sem tanítja.

Íme, mit mond a Biblia: A növekedés lassú, akár a búzáé. Először a zsenge hajtás, azután a kalász, majd a kalászban a beérett szem (Márk 4:28).

A növekedés fokozatos, mint egy kisgyermeké. Jézus otthon élt, engedelmeskedett, és testben-lélekben felnövekedett (Lukács 2:51–52).

A növekedés nehéz, akár a munka! „....hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármifajta tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszságra és cselárdsága által. Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.” (Efézus 4:14–15).

A növekedés Istentől jön — máshonnan sehonnan! Hogy „mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.” (15–16. vers).

Ezzel véget ér az első parancsolatban rejlő alapértékek elemzése. Ha Istent tartjuk a középpontban — elsőként, utolsóként és mindenkor —, lelkileg növekedni fogunk.

Búzamezők és gyermekszobák Istene, nevelj fel engem Tebenned! Lassan, olykor észrevétlenül (kivált a magam számára); könnydéden, mint egy gyermeket; nehezen, mint a munkát — légy az én Forrásaom! Hadd áradjon ki rám a Te Lelked és véred, és tápláljon engem, hogy egészségesen növekedjek fel Tebenned, erőteljesen a szeretetben! Hadd legyek áldott Istentől és emberektől egyaránt.