Önmagadnak megfelelni

„Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint az embereknek.” ApCsel 5:29

Van valami még rosszabb annál, mint embereknek megfelelni: önmagadnak megfelelni. Péternek ezt igazán tudnia kellett.

Simon, Jónának fia, elég impulzív ember volt, nem igaz? És az impulzív emberek hajlamosak arra, hogy önmaguknak akarjanak megfelelni. Vagy legyünk őszinték: minden emberben van valami ebből.

Péter pontosan tudta, miről beszél, amikor a 2Péter 2:10–11-ben arról írt, hogy: Isten különösen haragszik azokra a 'tanítókra', akik vágyak szerint élnek, és egy romlott élet rabjai. Megvetik a valódi tekintély beavatkozását, és inkább az önkényes önigazgatást választják.

Az a görög szó, amit Péter itt használ — és amit egyes fordítások „arroganciának” vagy „akaratosságnak” fordítanak — szó szerint azt jelenti: „önmagát kedvelő”, „önmagát szolgáló”. Ugyanabból a gyökből ered, mint a „hedonizmus”: az az életelv, amely szerint azt tesszük, ami jól esik.

Péter maga is ilyen volt — talán nem ennyire szélsőségesen, de elég impulzív ahhoz, hogy néha még Jézusnak is ellentmondjon. Gyakran úgy gondolta, hogy igaza van, és nem nagyon gondolta át, csak ment tovább.

Aztán túl messzire  elment. Megtagadta az Urát a kihallgatás során, esküdözve, hogy nem is ismeri Őt. Miért? Mert félt attól, mi történik vele, és abban a pillanatban fontosabb lett neki saját magát megvédeni, mint Jézus mellett kiállni.

Péter ezután abba a kertbe ment, ahol Jézus sírt és imádkozott érte, és ő is sírt és imádkozott saját magáért. Ettől a pillanattól kezdve Péter elkezdett küzdeni azért, hogy Istent tegye az első helyre minden egyes pillanatban. És még amikor az életét is veszély fenyegette, nyugodtan állt a bíróság elé, és ezt mondta: „Sajnálom. Istennek kell inkább engedelmeskednünk, nem az embereknek.”

Ugyanazzal a küzdelemmel nézünk szembe mi is? Azt akarjuk, hogy először magunknak feleljünk meg, és csak utána Istennek? Valójában, amikor másoknak akarunk megfelelni, nem gyakran inkább saját magunkat próbáljuk védeni, megóvni?

Isten ki tud szabadítani ebből, ha Őt tesszük első helyre. És újra és újra az első helyre tesszük. És bocsánatot kérünk, és ismét Őt tesszük első helyre… újra és újra.

Mennyei Uralkodó, minden földi hatalom fölött, a szívemben tudom, hogy végső soron csak az fog igazán elégedetté tenni, ha Neked fogok tetszeni. Végül az igazi énem — az, akivé Te teremtettél — nemcsak elégedett, hanem teljesen boldog lesz attól az élettől, ami abból fakad, hogy Téged követlek. Taníts meg tapasztalat által arra, hogy az önmegtagadás valójában a rossz én megtagadása — annak az énemnek, akivé a Sátán akar tenni —, és hogy közben azzá válok, akinek Te szántál kezdettől fogva.