Játék a közönségnek

„Amikor alamizsnát osztogatsz, ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy a te adakozásod titkon legyen. És a te Atyád látja, amit titkon tettél, és megfizet neked nyiltan.” Máté 6:3-4

Ma van egy kifejezésünk: „embereknek megfelelni akaró”. Hallhatod támogató csoportokban, önsegítő könyvekben, vagy pletykákban: „Ő egy igazi embereknek megfelelni akaró!”

De még fontosabb: lehet, hogy ezt saját magadban is felismered.

Mindannyian szeretnénk megfelelni a körülöttünk lévőknek. Isten így teremtett minket. Arra, hogy tartozzunk valahová — először Őhozzá, aztán különféle közösségekhez: családhoz, gyülekezethez, majd a tágabb emberi közösséghez. És Istennek tetszik, hogy kezdenénk az egész világot egy közösségként látni, és különösen az, amikor megpróbálunk szeretni egymást, függetlenül a különbségektől.

Mi tehát a baj azzal, ha másoknak akarunk megfelelni?

Emlékszel az első parancsolatra? „Istent tedd első helyre. Őt imádd egyedül.” Ha egy döntést (különösen egy erkölcsi döntést) nem az alapján hozol meg, hogy mi tetszik Istennek, hanem hogy mi tetszik azoknak, akik figyelnek, akkor máris megszegted ezt a parancsolatot. Sőt: ezeknek az embereknek „hamis isteni” helyet adtál az életedben.

És itt jön a csavar: valószínűleg még így sem fogod tudni őket igazán kielégíteni. Semmi sem lesz elég jó. Te pedig közben szorongsz és rettegsz attól, mit gondolnak rólad.

Az igazság az, hogy ha Istent teszed az első helyre, és azt teszed, ami szeretetből helyes, akkor olyan módon fogsz élni, ami sokkal inkább vonzani fog másokat, mint az, ha folyamatosan próbálsz megfelelni annak, amit szerinted ők elvárnak.

És mi van akkor, ha azt teszed, ami Istennek tetszik, és ez nem tetszik azoknak, akiket szeretnél lenyűgözni? Legyünk őszinték: az fáj. Ilyenkor odamehetsz Istenhez, és talán sírsz is egy kicsit, Ő pedig átölel, és ezt mondja: „Rendben van. Büszke vagyok rád. Tudod, velem is ugyanezt tették.” És minden rendben lesz.

Istenem, aki engem teremtettél, mutasd meg, hogyan tudlak Téged örömmel szolgálni. Taníts meg arra, hogyan szeressem igazán az embereket, hogy ha közelebb vezethetők Hozzád, akkor közelebb is kerüljenek. Segíts, hogy túllépjek azon, ha nem tetszem nekik, és hogy be tudjam ismerni a hibáimat, amikor tényleg hibáztam — de ne keverjem össze ezt azzal, amikor csak valakinek nem tetszik, amit teszek. Emlékeztess, hogy mindig Téged tartsalak a legfontosabbnak, és ne féljek.