Az alázat nem az, aminek hisszük

„Mindazáltal amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Lukács 18:8

Azt mondtuk, meg fogjuk nézni az alázat helyes és helytelen formáit is. Ma egy gyakran félreértett változatot vizsgálunk meg — a hamis alázatot.

Mindenki tudja, hogy egy kereszténynek alázatosnak kell lennie. Ez sokszor oda vezet, hogy lebecsüljük magunkat, leértékeljük az eredményeinket, mindent eltűrünk, és soha nem állunk ki magunkért. A hamisan alázatos ember szíve általában jó helyen van. Csak nagyon fél a gőgtől. Igyekszik szelíd lenni és Istennek tetszeni.

De mi is valójában az alázat?

Jézus két történetet mond el Lukács 18-ban, közvetlenül egymás után, amelyek két ellentétes példát mutatnak.

Az első történet az első nyolc versben található.

Egy özvegyasszony, akivel igazságtalanul bánnak, elmegy a bíróhoz, és igazságot kér. A bíró kemény és közömbös, figyelmen kívül hagyja. De az asszony kiáll a jogaiért. Újra és újra visszamegy, és ragaszkodik ahhoz, hogy szolgáltassanak igazságok. Jézus azt mondja, végül megkapja, amit akar — és ezt „kitartó hitnek” nevezi.

De mi van azzal, hogy „fordítsd oda a másik arcodat”? És az ellenség szeretetével?

Az igazság az, hogy az alázat — mint sok más dolog — nem fekete-fehér. Ritkán egyszerű eldönteni, mi a helyes cselekedet egy adott helyzetben. Ezért van szükség arra, hogy folyamatosan Istent helyezzük az első helyre — reggel, délben és este. Így amikor nehéz helyzet jön, fel tudjuk tenni a kérdést: „Mi a helyes? Mi a szeretetteljes? Ha csendben tűröm a bántást, az segít ennek az embernek meglátni Téged? Vagy ebben a helyzetben inkább egy kitartó, igazságért való kiállás mutatja meg, ki vagy Te?”

Látszik, hogyan formálódnak ezek az imák az Istennel töltött idő által? Ahelyett, hogy csak a saját szükségleteinkről, vágyainkról és sértettségünkről imádkoznánk (bár ezekről is fogunk), azt kérjük Istentől, mutassa meg, hogyan lehetünk bölcsek és szeretetteljesek az Ő többi gyermekével szemben. Minden helyzet más lesz.

Jézus tökéletesen alázatos volt, amikor vádlói előtt állt, némán, mint egy vágásra vitt juh. És tökéletesen alázatos volt akkor is, amikor ostort készített, és kiűzte a pénzváltókat a templomból. Ne feledd: azt mondta nekik, hogy „az én Atyám házát” ne tegyék rablók barlangjává. Ugyanolyan joggal mondhatta volna, hogy „az én házam”, de Ő nem magát védte, hanem Istent.

„Szelíd és alázatos Jézus”, segíts, hogy lépésről lépésre Veled maradjak. Taníts meg, hogyan legyek valóban alázatos anélkül, hogy magamat vagy másokat leértékelnék. Taníts meg arra, hogy buzgó legyek a Te igazságodért, és hogy még az ellenségeimet is szeressem.