Irene Kirkaldy — A szabadság védelmezője

„Végezetül legyetek erősek az Úrban és az ő hatalmas erejében! Öltsétek magatokra az Isten teljes fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög minden ravaszságával szemben! Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság lelkei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.” Efézus 6:10–12

A 20. század első felében az Egyesült Államokban egyre feszültebbé vált a kapcsolat a különböző rasszok között, különösen a déli államokban az afrikai származású emberek és a fehérek között. A Generál Konferencia jó szándékkal próbálta egyszerre védeni tagjait a még mindig jelenlévő előítéletektől, és teret adni a fekete adventistáknak arra, hogy saját módjukon építsék a gyülekezetet. Ezért regionális konferenciákat szerveztek az ország keleti, déli és középső részein. Az ország többi részén azonban tovább forrtak az indulatok, és a rasszista erőszak egyre gyakoribb lett.

1944-ben, majdnem egy évtizeddel Rosa Parks híres esete előtt, egy adventista asszony, Irene Morgan megtagadta, hogy átadja a helyét a buszon egy fehér embernek. Egész nap egy gyárban dolgozott, és teljesen kimerült volt.

A seriff helyettese megpróbálta leszállítani a buszról, de Irene ellenállt és visszavágott. Amikor az ügy bíróság elé került, bűnösnek vallotta magát a letartóztatással szembeni ellenállásban, és kifizette a 100 dolláros bírságot. De a virginiai szegregációs törvény megsértéséért kirótt 10 dolláros büntetést nem volt hajlandó befizetni.

Helyette egészen a Legfelsőbb Bíróságig vitte az ügyet. Thurgood Marshall — aki később az első fekete bőrű legfelsőbb bíró lett — képviselte őt, és megnyerte a pert. 1946. június 3-án a bíróság kimondta, hogy a buszokon alkalmazott szegregáció alkotmányellenes.

A déli államok azonban figyelmen kívül hagyták az ítéletet. Ez a hozzáállás vezetett később az 1950-es és 60-as évek borzalmas faji erőszakához. Ha az emberek hajlandóak lettek volna hallgatni az ország legfelsőbb bíróságára — amelynek figyelmét a fiatal édesanya, Irene Morgan (később Kirkaldy) hívta fel a problémára — sok élet megmenekülhetett volna, köztük Dr. Martin Luther King Jr. élete is.

Mindannyiunk Atyja, mennyire fájhat szerető szívednek látni, hogy gyermekeid harcolnak, vitatkoznak, sőt meg is ölik egymást! Kérlek, gyomlálj ki belőlem minden apró előítéletet — legyen az rasszal, nemzetiséggel, nemmel, anyagi helyzettel vagy akár eltérő gondolkodással kapcsolatos. Neveld bennem azt a mély bizonyosságot, hogy minden ember a Tiéd, és mindegyikükért kész voltál meghalni.