Theodore Dawson — Végezd el a feladatot!

„De ő nagyobb kegyelmet ad, ezért is mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” Jakab 4:6

Valamikor a 20. század első évtizedében egy Theodore nevű kis afroamerikai fiú elveszítette mindkét szülőjét. Biztosan rettenetes időszak volt számára. Gyermekkorának részletei nem ismertek, de biztos vagyok benne, hogy ha akkor megkérdezték volna, nem gondolta volna, hogy Isten ezt a korai megpróbáltatást sok ember javára fogja felhasználni.

Theodore azonban erős és rátermett fiatalemberré vált, és megvolt benne az a készség, hogy kevéssel is beérje, ugyanakkor együttérzett azokkal is, akiknek az élete tragikus vagy nehéz volt. Tizenhat éves korában Wisconsinba költözött, és egy adventista családnál lakott. Ők segítettek neki felismerni, hogy Istennek terve van vele. Később azt mondta, hogy a megtérése „helyreállította az életét”.

Los Angelesbe utazott, ahol megismerte azt a nőt, aki egész életében társa és segítője lett: Lila Thrasher-t. Négy gyermekük született, és Loma Lindába költöztek két okból: hogy gyermekeik jó keresztény nevelést kapjanak, és hogy legyen egy bázisuk egy olyan szolgálathoz, amely másoknak segít. Nem igazán érdekelte őket, pontosan mi lesz az, amíg segíthetnek másokon és Krisztushoz vezethetik az embereket.

Az 1940-es években Dawson a mai Loma Linda University gyógyszertárában és pékségében dolgozott. Később a Loma Linda Academy gondnoki szolgálatának igazgatója lett, valamint a 4750 tagú Loma Linda University gyülekezet „általános diakónusa”.

Mindez egyesek számára szerény kezdeteknek tűnhetnek, és valóban azok is voltak — szerény munkák egy alapvetően alázatos ember számára. Dawson valószínűleg nem így fogalmazott volna, de el tudod képzelni, milyen lenne az élet pékségeket, gyógyszertárakat és főként tisztítókat működtető emberek nélkül?

Miközben ezekben az intézményekben dolgozott, Dawson kezdte felismerni azt a nagyon fontos módot, ahogyan ő és felesége a segítőkészségüket szolgálatba állíthatják.

Alázatos lelkek Ura, Te az alázatot a Szentlélek egyik gyümölcseként soroltad fel. A „segítést” pedig a lelki ajándékok egyikeként említetted. Mindenekelőtt pedig Te magad aláztad meg Magad emberként, és szegénységben és megpróbáltatások között jöttél közénk élni. Azt hiszem, akkor nekem sem kell aggódnom amiatt, ha szerény kezdetekben lesz részem!