A prófécia hangja

„Hirdetem nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közösségében dicsérlek téged.”

Zsidók 2:12

Az 1930-as évek végén még izgalmasabb dolgok történtek. Egy férfi kvartett, a Lone Star Four ideiglenesen a Glendale Szanatóriumban és kórházban tartózkodott, ahol megismerkedtek Richards lelkésszel, aki helyi rádiós hírnévnek örvendett. Abban az időben ő volt a kórház káplánja is.

Ez a négy fiatalember — közülük három testvér, Louis, Waldo és Wesley Crane, valamint a basszusénekes Raymond Turner — annyira szerette az éneklést, hogy mindannyian ápolónak tanultak, hogy ugyanazokon a helyeken találjanak munkát és együtt énekelhessenek tovább. A feleségeik is ápolónők voltak, és abban az időben a Lone Star Four (plusz a feleségek) gyakorlatilag csak azért tudott enni, mert a nők ápolási munkákat vállaltak, a férfiak pedig vadon növő fehérrépaleveleket gyűjtöttek!

H. M. S. Richards úgy gondolta, hogy pontosan erre a kvartettre van szüksége. A kis evangelizációs költségvetésből annyit segített nekik, amennyit csak tudott, miközben megszervezte, hogy a négy férfi állandóan vele dolgozhassanak és fizetést kapjanak.

1937-ben két fontos dolog történt. A rádióműsor nevét Prófétaság hangjárára változtatták, és a kvartett, amely már kezdett népszerűvé válni, egy rádiós verseny eredményeként a „King’s Heralds” nevet kapta.

Ez a kombináció finoman szólva is hosszú életűnek bizonyult.

1942 januárjában Richards lelkész és a King’s Heralds először volt hallható parttól partig a Mutual Broadcasting System nyolcvankilenc állomásán keresztül.

Hosszú éveken át az adások mindig azzal kezdődtek, hogy a King’s Heralds elénekelte a „Lift Up the Trumpet” című éneket, és Richards „Have Faith in God” című versével zárultak, amelyhez minden héten új versszakot írt.

A múltban mindig nagyjából meg lehetett számolni egy-egy lelkipásztor „gyülekezeti tagjait”. De csak Isten tudja, hány életet érintett meg (és érint meg ma is) Richards lelkész, a Prófétaság hangja és a King’s Heralds.

Még a digitális világ Istene is, emlékeztess arra, hogy használhatom a Facebookomat, a Twitteremet, az e-mailjeimet és minden egyebet nem arra, hogy prédikáljak vagy erőltessen valamit, hanem egyszerűen arra, hogy élő bizonyság legyek Rólad. Gyere velem, amikor újraolvasom a bejegyzéseimet a Te szemszögedből. Viselkedtem nem keresztényi módon? Túlzottan rámenős keresztény voltam? Mutass módokat arra, hogyan használhatom a befolyásomat — amely sokkal messzebbre ér el, mint azt a korai hívők valaha is elképzelhették volna — kizárólag Érted és a Te szeretetedért.