A szegények szószólója

„Hát nem az-e a böjt, amit kedvelek, hogy megnyitod a gonoszság bilincseit, megoldod az iga köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és minden igát széttörsz? Nem az-e, hogy az éhezőnek megszeged kenyeredet, és beviszed házadba a szegény bujdosókat; ha mezítelent látsz, felruházod, és nem zárkózol el saját testvéred elől. Akkor fölvirrad világosságod, mint a hajnal, és gyógyulásod gyorsan kivirágzik, igazságod előtted jár, és az ÚR dicsősége követ.” Ézsaiás 58:6–8

James Humphrey gyorsan emelkedett az Egyházban 1903 és 1913 között: először lelkészként szolgált, majd felszentelték, később a Konferencia Végrehajtó Bizottságában, végül az újonnan létrehozott Észak-amerikai Néger Osztályban szolgált.

Soha nem hunyt szemet afelett, hogy a faji kérdés még mindig negatív szerepet játszott — még az Egyházban is. Egyik barátja például azt mondta neki, hogy el kellene hagynia a felekezetet amiatt, ahogyan a fekete emberekkel bántak.

Humphrey ezt válaszolta: „Határozottan visszautasítottam.”

Bent akart maradni, és belülről próbálni változtatni a dolgokon. Azokat az ajándékokat használta, amelyeket kapott — meggyőző vezetői képességét, kiváló szónoki és szervezői tehetségét. Sátoros evangelizációkat tartott, és nagy gyülekezeteket alapított szerte New Yorkban. 1922-re négy, többségében fekete gyülekezet állt a vezetése alatt.

Az első gyülekezete, a First Harlem Church, olyan gyorsan növekedett, hogy az épület már nem tudta befogadni a tagokat, ezért 1924-ben elindította a Harlem Number Two gyülekezetet is, miközben mindkettőt pásztorolta. 1920 és 1927 között több mint 200 embert keresztelt meg.

Humphrey azonban komolyan vette a Biblia állandó felszólítását is a szegénység és az igazságtalanság elleni munkára. Megtervezte a Utopia Park Benevolent Association projektet, ahol afroamerikai emberek egészségügyi, oktatási és rekreációs lehetőségekhez juthattak volna, és ennek finanszírozására telkeket akart eladni minden „jó erkölcsi hírű” fekete embernek.

A Konferencia megpróbálta megállítani vagy ellenőrzése alá vonni ezt a projektet, de Humphrey azt mondta, hogy az nem felekezeti, hanem helyi kezdeményezés, és magukhoz a fekete emberekhez tartozik. Ez végül szakításhoz vezetett az egyházzal, és egyik oka lett annak, hogy később külön regionális konferenciák jöttek létre afroamerikaiak számára. Ezzel a kérdéssel a mai napig küzdünk. Egyetlen Konferencia sem szegregált; mindegyikben mindenféle rasszhoz tartozó emberek vannak, mégis érezhető egyfajta különállás, és eltérő vélemények léteznek arról, hogy ez segíti vagy akadályozza-e az egységet.

Minden nép Ura, Te azért imádkoztál, hogy egyek legyünk, és ez a mi imánk is. Vannak, akik ennek útjába állnak, de legtöbben valóban a Te akaratodat szerenénk követni. Mutasd meg nekünk, hogyan valósíthatjuk meg ezt látható, pozitív módokon, amelyek közelebb hozzák a szíveket egymáshoz, nem pedig elválasztják őket.