ÚJ ÖSVÉNY

„A te határozataidból leszek értelmes, gyűlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét. Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága. Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.” Zsoltárok 119:104–106

1852-ben John Byington kezébe került egy új folyóirat, a Review and Herald. Elolvasta, tanulmányozta, imádkozott, és elkezdte megtartani a szombatot.

Nem sokkal ezután James és Ellen White meglátogatták őt a New York-i farmján. Természetesen imádkoztak vele, és bátorították. A következő három évben szombati összejöveteleket tartott az otthonában. Ezután imaházat épített a saját földjén. Amennyire tudjuk, ez volt az első imaház, amelyet egy hetednapi adventista épített (bár a felekezet még nem létezett ezen a néven).

1853-ban a lánya, akiről még többet meg fogunk tudni, egy közeli otthonban tanított abban az iskolában, amelyről úgy tartják, hogy az első hetednapi adventista elemi iskola volt.

1858-ban a White házaspár arra kérte, hogy költözzön Battle Creekbe, ahol szorosabban együtt tudna dolgozni velük és J. N. Andrews-szal, miközben a növekvő mozgalom terveit kidolgozták.

Az 1860-as években, amikor a hívők a szerveződés kérdésével küzdöttek, Byington bizonyára részt vett ebben a folyamatban. Amikor megalakult a Hetednapi Adventista Egyház konferenciája, és White lelkész visszautasította az elnökséget, John Byingtont választották meg. Akkoriban a ciklusok csak egyévesek voltak, és Byington két ilyen ciklust töltött be.

Nem tudom, hogy John Byington, a Generál Konferencia elnöke, ugyanúgy küzdött-e depresszióval, mint John Byington, a fiatalember, de azt tudom, hogy továbbra is ember volt, és megvoltak a saját küzdelmei és kísértései. Olyan ember szeretnék lenni, aki Isten kezébe kapaszkodva le tud győzni minden nehézséget, amit az ördög az útjába állít.

Világosság ösvényének Istene, vezess engem, irányíts engem, mutasd meg az utat. És köszönöm a türelmedet.