JOHN BYINGTON — LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE

„Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.” Zsoltárok 119:107

John Byington volt az a férfi, akit a konferencia első elnöknek választott, amikor James White visszautasította a tisztséget. Története érdekes.

Az édesapja vándorprédikátor volt, és amikor John mindössze hét éves volt, ráébredt, hogy bűnös, és átadta magát Istennek. Tizennyolc éves korára már aktívan részt vett a laikus szolgálatban, de huszonegy évesen az egészsége megromlott. Három éven át depresszióval küzdött.

Akik ma depresszióval küzdenek, gyakran úgy érzik, hogy egyedül vannak, vagy hogy nem tudnak Istenért dolgozni. A legtöbben meglepődnénk, ha tudnánk, hogy a korai úttörők, akik nagy dolgokat vittek véghez a Szentlélek ereje által, ugyanígy szenvedtek. Gondoljunk csak még olyan híres vezetők fizikai gyengeségeire is, mint James és Ellen White!

Huszonegy éves korában Byington újra munkába állt, idejét megosztva a földművelés és a prédikálás között, ami valószínűleg jó módja volt annak, hogy fenntartsa testi, lelki, érzelmi és szellemi egészségét. A szabadban töltött idő mindig segít.

Tudjuk, hogy aktívan részt vett a rabszolgaság elleni mozgalomban, annyira, hogy elhagyta a gyülekezetét, amikor az ellenezte a rabszolgaság eltörlését. Egy új szervezet, a Wesleyan Methodist Connection, ellenezte a rabszolgaságot, és ő csatlakozott hozzájuk, és wesleyánus lelkész lett.

Feltételezik, hogy a New York állambeli farmján lévő háza állomás volt az Underground Railroad útvonalán. Az biztos, hogy ott őslakos amerikaiakat és szökött rabszolgákat is vendégül látott.

1844-ben Byington hallott egy prédikációt a milleri tanításokról, de nem volt különösebben lenyűgözve. Ennek ellenére továbbra is követte Istent, ahogyan megértette, és lépésről lépésre Isten vezette őt.

Kis lépések Istene, segíts meglátnom, hogy senki sem túl gyenge vagy törékeny ahhoz, hogy valamit tegyen Érted. Lehet, hogy azok, akik valóban ágyhoz kötöttek vagy otthonhoz kötöttek, és „csak” imádkozni tudnak, a legnagyobb és legszükségesebb munkát végzik. Olyan szeretnék lenni, mint John Byington és azok a többi úttörők, akik kiálltak az igazság mellett, amelyeket már láttak, és továbbra is nyitottak maradtak azokra az igazságokra, amelyeket még nem láttak.