AZ EGÉSZ VILÁGRA

„[Jézus] Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyheztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” Apostolok Cselekedetei 1:7–8

Az 1870-es években Ellen White a férjével együtt az egész országot beutazta, gyülekezeteket, konferenciákat és tábori összejöveteleket látogatva, és közben folyamatosan írt. Kísértést érezhetünk arra, hogy elgondolkodjunk, mit érhetett volna el, ha nem lett volna beteg és gyenge! Természetesen, ahogy megtanulta Isten egészségügyi elveit követni, az egészsége javult, de soha nem lett teljesen erős. És éppen ez a törékenysége teszi még nyilvánvalóbbá, hogy amit tett, azt az Úr erejével tette.

Az 1880-as években, miután elveszítette a férjét, és egyedül kellett továbbmennie (bár soha nem volt igazán egyedül), elkezdett utazni külföldre is. Egy ideig Bázelben, Svájcban tartózkodott, és bejárta az európai országokat, ahol már folyt missziós munka. 1887-ben részt vett az első európai tábori összejövetelen Mossban, Norvégiában.

Visszatérve az Egyesült Államokba, tovább írt és tanított. Ezután felnőtt fiával, Willie-vel együtt Ausztráliába ment. Addigra az egészség és az oktatás az adventizmus jellegzetes területeivé váltak, és sürgette, hogy Ausztráliában is alapítsanak iskolát.

1892 augusztusában megnyílt az Australasian Bible School, és a megnyitón beszédet mondott arról, ami egy akkor még fiatal egyház számára szinte lehetetlennek tűnhetett: „Ugyanazt a munkát kell elvégezni Ausztráliában, Új-Zélandon, Afrikában, Indiában, Kínában és a tenger szigetein, mint amit a hazai területen elvégeztünk.”

Ahogy idősödött, nem nagyon lassított. További iskolák alapításában segített, tovább utazott, beszélt és írt, és bátorította a vezetőket, hogy az egyház központját Battle Creekből valahová a keleti partvidékre helyezzék át.

Még abban is segített, hogy az egyház átvészelje az első nagy konfliktusát 1888-ban. Ezzel a válsággal később részletesebben foglalkozunk.

Új évszázad következett. Alig tudta elhinni, hogy még mindig itt vagyunk ezen a régi világon, de amíg itt volt, az Úrért akart dolgozni.

Türelmes Isten, aki nem akarod, hogy bárki elvesszen — még mindig várunk! Nem értem a késedelmet, de bízom Benned. Segíts nekem is dolgozni, figyelni és imádkozni, amíg várok.