VALÓBAN NAGY KÜZDELEM!

„…rossz és jó hír által; mint hitetők, és igazak; Mint ismeretlenek, és mégis ismeretesek; mint megholtak, és ím élők; mint ostorozottak, és meg nem ölöttek;

Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók.” 2. Korinthus 6:8–10

Ellen White életének egyik legmegrázóbb története egyben tökéletes példája annak is, hogy valóban létezik egy Nagy Küzdelem Krisztus és Sátán között minden egyes lélekért, különösen egy olyan emberért, aki olyan egyértelműen Istennek szentelte magát, mint Ellen White.

1857-ben a White házaspár végre, más hívők segítségével, saját otthont épített. Ellen White nagyon boldog volt. A nap első óráit a virágoskertjében töltötte a kisfiaival. Ezután egész délelőtt írt. Délután háziasszony volt — varrt, javított, kötött, és tovább kertészkedett.

Aztán 1858-ban, életében harmadszor, Ellen White-ot bénulás érte, amelynek leírása nagyon hasonlít ahhoz, amit ma szélütésnek neveznénk. Néhány hétig beteg volt, alig tudott mozogni, nem érezte a kéz szorítását vagy a fejére öntött hideg vizet. Arra számított, hogy meg fog halni. Sátán azt akarta, hogy elnémuljon. Isten azt akarta, hogy az Ő erejéről tegyen bizonyságot. Találd ki, ki győzött.

Ahogy az elméje kitisztult, papírt és tollat vett elő, és elkezdte írni *A nagy küzdelem Krisztus és Sátán között* című könyvet (a korai, rövidebb változatot). Eleinte olyan gyenge volt, hogy naponta csak egy oldalt tudott írni, majd három napot kellett pihennie, hogy erőt gyűjtsön a következő oldalhoz. Mire a 219 oldalas könyv elkészült, meggyógyult.

Azoknak, akik azt állították, hogy mindez csak a képzelete vagy megtévesztés, jobban oda kellett volna figyelniük az ilyen történetekre, amelyek világosan megmutatják Isten erejét. Még jobb lett volna, ha azok, akik hajlamosak kritizálni, inkább a saját életükre, saját nehézségeikre és hibáikra, saját hitükre és Istennel való saját kapcsolatukra fordítják a figyelmüket.

Türelmes Isten, vajon én is ilyen odaadó vagyok? Hasonló körülmények között feladnám? Vagy ellenkezőleg, nem engednék a gyengeségnek, figyelmen kívül hagynám a pihenés szükségét, és munkamániába hajszolnám magam? Tarts egyensúlyban, tarts imában, tarts meg a Te akaratod középpontjában.