ÉLETTÁRS

„És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.” 1Mózes 2:18

17 és 18 éves korában Ellen Harmon oda utazott, ahová Isten küldte, és azt mondta az embereknek, amit Isten mondott neki, hogy mondja el nekik. Néha visszatartotta a feddéseket, és Isten világossá tette, hogy ezt engedetlenségnek tekinti. Néha azt mondták róla, hogy megbabonázták vagy hipnotizálták. Csúnya pletykák terjedtek róla. Tudod, milyen érzés, amikor valaki pletykál rólad, vagy kiforgatja, amit mondtál, és ellened használja. Csak képzeld el, milyen helyzetben volt ez a lány!

Elment egy összejövetelre Orringtonba, ahol néhány fanatikust kellett megfeddnie, és ott találkozott James White-tal. Megismerte őt és a munkáját, de ekkor még egyáltalán nem állt szándékában férjhez menni — senkihez.

James New Bedfordban, Massachusetts államban találkozott Joseph Bates-el, aki a szombatról tanított. Úgy érezte (ahogyan ma is sokan mondják), hogy túlzásba viszi, és túl nagy hangsúlyt tesz a negyedik parancsolatra, a többi kilenchez képest. Természetesen a többi kilencet sem hanyagolta el.

1846 augusztusában James White és Ellen Harmon összeházasodtak. Talán egymásnak voltak teremtve, ezek a fiatalok, akik ismerték a betegséget, a levertséget és a félénkséget. Mintha Isten azt mondta volna a figyelő világegyetemnek: „Várjatok csak, és nézzétek meg, mit tudok tenni a leggyengébb emberekkel, ha teljesen nekem szentelik magukat.”

Körülbelül ebben az időben a White házaspár elolvasta Joseph Bates jegyzetét a szombatról, és úgy tűnik, ez most világosabbá tette számukra, hogy ez Isten igazsága. Azon az őszön elkezdték megtartani a szombatot, és tanítani is.

Talán ezek a korai küzdelmek adták Ellen White-nak azt az együttérzést, amelyet későbbi éveiben mutatott, amikor ilyeneket írt: „Nem haladhatunk gyorsabban, mint ahogy magunkkal tudjuk vinni azokat, akiknek a lelkiismerete és értelme meggyőződött azokról az igazságokról, amelyeket képviselünk. Ott kell találkoznunk az emberekkel, ahol vannak. Némelyikünknek sok évbe telt, mire eljutott jelenlegi álláspontjára…” (3T 20).

Ez az idézet az egészségügyi reformra vonatkozik, de az elv minden új világosságra ugyanaz. Isten türelmes. Kik vagyunk mi, hogy megelőzzük Őt?

Türelmes, mindent látó Isten, Te úgy ismersz mindannyiunkat, ahogyan senki más. Tudod, melyik igazságra van szüksége minden embernek az adott pillanatban. Tudod, nekem melyikre kell ma és ezen a héten leginkább figyelnem. Add nekem a Te türelmedet és együttérzésedet azok iránt, akik éppen más ritmusban haladnak, mint én.