Az érzelmek hullámvasútja

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.” Máté 5:3

Érezted már úgy magad, mintha az érzelmeid egy hullámvasútra ültettek volna?

Egyik percben fent, a következőben lent, az egekben, vagy egészen a Mammoth-barlang legmélyéig zuhanva? Eleged van abból, hogy az emberek azt mondják, ez csak azért van, mert fiatal vagy, és az érzéseid majd (legalább valamennyire) lecsillapodnak, ahogy idősebb leszel?

Nem vagy egyedül. Ellen Harmon rendkívül érzékeny gyermek volt, és ezt jól láthatod, ha elolvasod néhány saját történetét a *Life Sketches*-ben vagy a *Kommentárok* első kötetében. Amikor 12 éves volt, a családjával elmentek meghallgatni William Millert. Nemcsak a bibliai tudása nyűgözte le, hanem a kedvessége és együttérzése is, ahogy megszakította a beszédét, hogy segítsen egy idős embernek helyet találni. Azt mondja, elkezdték őt „Miller atyának” hívni.

Ellent Miller próféciamagyarázatai is lenyűgözték. Az egyik ilyen alkalmon, mélyen megindulva azon gondolattól, hogy ha Jézus hamarosan eljön, akkor fel kell készülnie, előrement. Minden erejével próbált elég jónak, elég kereszténynek lenni ahhoz, hogy üdvözüljön, de továbbra is félelmet és csüggedést érzett. A saját bűnei leküzdhetetlennek tűntek számára, és minden apróság azt az érzést keltette benne, hogy újra elszakadt Istentől.

Egy idő múlva a család egy metodista tábori összejövetelre ment, és ezúttal így könyörgött Istenhez: „Segíts rajtam, különben elveszek!” Teljesen, fenntartás nélkül átadta magát Istennek, és egy új békesség költözött szívéne, olyan ismeretlen, hogy „különös békének” nevezte.

Amikor hazatértek, Ellen megkeresztelkedett, bemerítkezéssel. Érezte az Istennel való új kapcsolat örömteli ragyogását. Sőt, annyira jobban lett, hogy újra megpróbált iskolába járni, de a gyenge egészsége miatt haza kellett térnie. Ismét szomorú lett, mert míg a leánynevelő intézetben volt, világi dolgok csábították, és attól félt, hogy újra elveszett.

Továbbra is azt tette, amit egyedül ismert — teljes szívéből imádkozott.

Csüggedt szívű Istenem, tudom, hogyan érezte magát Ellen. Néha én is így érzek. Máskor úgy tűnik, semmi sem érdekel, csak az, amit én akarok. Remélem, megértesz engem, mert én nem értem saját magamat! Örülök, hogy így is szeretsz. Segíts, hogy én is szeresselek Téged, és hogy kitartsak melletted, bárhová is visz ez a hullámvasút.