Mint a csillagok, örökkön örökké

Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké. Dániel 12:3

James White nem volt a tétlenség embere. „Inkább a kopás, mint a rozsda” – volt a jelmondata. Élete végéig teljes erőbedobással dolgozott.

Az 1860-as, 1870-es években folytatta utazásait, prédikált, írt és irányította a szerkesztőségi munkát. 1865-ben a Generál Konferencia elnökévé választották, amikor is Uriah Smith-re bízta a publikációs feladatokat. Támogatta egy szanatórium és az első adventista főiskola megalapítását Battle Creekben, több korábbi folyóirat újraélesztéséhez járult hozzá, és újabbak megalapításában is részt vett. A munka kimerítette ugyan, mégsem hagyta abba.

A felesége, Ellen 1867-ben azt javasolta, hogy az egészsége érdekében tartson egy kis szünetet. Egy időre visszavonult egy csendes helyre, remélve, hogy a pihenés és a tiszta levegő majd segít rajta. Két éven át tartó visszafogott tevékenysége folytán az állapota szemmel láthatóan javult.

A White család 1873-ban Kaliforniába költözött, ahol enyhébbek az időjárási viszonyok, s ahol a lágy klíma mellett kiegyensúlyozottabb munkarend szerint próbálták megszervezni a tevékenységüket. James azonban még itt sem tudott teljesen elszakadni a munkától. Sátoros összejövetelt szervezett Oaklandban, és újraindította a Signs of the Times c. folyóiratot.

Hatvanéves volt, amikor a kemény munka és az állandó igénybevétel nyomán újra megromlott az egészsége. 1881-ben egy Michiganban tartott tábori összejövetel alatt súlyosan megbetegedett. Állapota napról napra romlott, majd rövidesen a felesége is ágynak esett. Mindketten a Battle Creek-i szanatóriumba kerültek, ahol James White augusztus 6-án elhunyt.

Szívfájdító pillanat volt. Később Ellen White cikket írt A férjem halála címmel, amelyben beszámolt a gyászáról: „Egyedül fogom folytatni az életművemet, mert teljes meggyőződéssel hiszem, hogy az én Megváltóm velem lesz.” És így is történt.

Siralom völgyének Istene, hálát adok azoknak az embereknek a példamutatásáért, akik még akkor is követtek Téged, amikor a testük már meggyengült. Adj nekem is hasonlóan kitartó hitet és erőt a szolgálathoz! Segíts bíznom abban, hogy egyetlen könny sem hull hiába, ha Érted hull! Segíts azzal a reménységgel élnem, hogy találkozni fogok Veled!