Egyedül

Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. Apostolok cselekedetei 5:29

1844 tavaszán, miután már két kitűzött dátum is elmúlt, a hívők teljes meggyőződéssel hitték Habakuk 2:3 versét: „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el!” Joseph Bates is azok közé tartozott, akik tovább tanulmányoztak és új világosságért imádkoztak.

Bates részt vett az Exeterben (New Hampshire államban) tartott összejövetelen, ahol Samuel Snow első ízben beszélt arról, hogy az őszi ünnepek után következik a megtisztítás, az engesztelés napja, ami abban az évben október 22-ére esett.

Bates számára, mint ahogy sok más hívő számára, október 23-a valóban a nagy csalódás napja volt. De Bates ekkorra már szokásává tette a Biblia naponkénti tanulmányozását, az imádkozást és az elmélkedést. A hitben kitartókkal együtt tudta, hogy Isten velük van, és terve van számukra.

A szombatot a következő év tavaszán kezdte el megtartani.

A családjával és a barátaival egyetemben fogadta el a szombat igazságát. Még a kívülállók gúnyolódása közepette is kész volt abbahagyni a munkáját, hogy imádkozzon és elmélkedjen. Ez a tapasztalat megerősítette a hitét, közelebb került Istenhez, és az Úr ezt az igazságot úgy erősítette meg benne, hogy lelki békével és örömmel áldotta meg.

A szombat-ünneplők száma 1840-ben még igen elenyésző volt. Hitük a próbák iskolájában erősödött. Akkor védelmezték az igazságot, amikor mindenki gúnyolta őket. Ez a kis csoport mégis kitartott a hitben, még azután is, hogy reményeik szertefoszlottak.

Joseph Bates kezdetben nem tudott meggyőzni másokat, viszont kitartóan védelmezte az igazságot. Addig csak a reformok egyik veteránjának számított, de 1846 augusztusában egy brosúrát írt a szombatról, amit pénz hiányában nem tudott közzétenni.

Isten azonban csodás módon kínálta fel neki azt, amire épp szüksége volt. Terve lépésről lépésre teljesedett.

Türelem Istene, add nekem a Te hosszú tűrésed egy kis szeletét, hogy ne adjam fel, ne csüggedjek el és ne kételkedjek a Te tervedben!