Thomas Preble és a szabad akarat

Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatok. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. János 15:18-19

Figyelemre méltó, hogy az első adventhívők között milyen sok volt a lelkész. Ezek az emberek szerették Istent, és szenvedélyesen kutatták a Bibliát. Amikor felfedeztek egy új igazságot, őszinte tanulmányozásba kezdtek, bármilyen egyszerűnek is tűnt számunkra az illető tanítás. Dániel és Jelenések idővel kapcsolatos próféciái vagy a mennyei szentély tanának megértése időt, nagyon sok imát és alapos, mélyen szántó tanulmányozást igényelt. A szombatot viszont csak akkor fedezték fel, amikor a hitszemük megnyílt.

Az is meglepő, hogy milyen sok embert közösítettek ki saját egyházukból azért, mert hittek Jézus visszajövetelében!

Közéjük tartozott Thomas Preble is, a Szabad Baptista Egyház egyik felszentelt lelkésze. Miután szabad akaratából elfogadta a Dániel könyve és a William Miller által hirdetett szombat igazságának tanítását, eltávolították a lelkészi szolgálatból.

Őt azonban semmi sem tudta eltántorítani. Talált adventhívőket, akikhez csatlakozhatott, ezek után pedig tudomására jutott, hogy New Hampshire-ben is vannak szombat-ünneplők. Miután – valószínűleg Frederick Wheeler révén – elfogadta a szombatot, Preble volt az első adventista hívő, aki cikket közölt a hetedik nap, az Isten által örökre megszentelt szombat igazságáról, amely nemcsak a zsidók számára adatott. Az A tract showing that the seventh-day should be observed as the Sabbath című brosúra tartalma a The Hope of Israel című folyóirat hasábjain jelent meg. Ezt a brosúrát Joseph Bates is elolvasta, és azonnal terjeszteni kezdte.

Jézus kijelentette, hogy az evangélium olyan, mint a só – elég egy kevés belőle, máris terjedni kezd. Az igazság azokban a napokban egyre láthatóbban és egyre erőteljesebben terjedni kezdett.

Szombat Ura, lépésről lépésre vezetsz minket, és csupán annyit adsz nekünk, amennyit képesek vagyunk befogadni. Segíts, hogy ezt sose felejtsük el, és ennek értelmében ne a magunk karjaira, hanem a Te karodra támaszkodjunk! Segíts és taníts, hogy megfelelő időben tudjuk terjeszteni a hitet a családunk és a barátaink körében! Uram, vezess továbbra is minket!