Újabb reggel

„Hadd mondjam Istennek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom az ellenség háborgatása miatt? Olyan, mintha csontjaimat zúznák össze, amikor szorongatóim gyaláznak engem, és naponként azt mondják nekem: Hol van a te Istened?” Zsoltárok 42:9-10 REV

1844. október 23-án reggel szomorúság és zavarodottság töltötte be a világot. 
Hiram Edson farmján, a korábbi hetekben egymást bátorító és a Biblia ígéreteit ismételgető hívők most csüggedve gyülekeztek. Aggodalommal kérdezgették egymástól: „Miben tévedtünk? Vajon eljön egyáltalán az Úr? Igaz-e, amit a Biblia állít?” Nem ez volt az első alkalom, amikor egy pontos dátumban reménykedtek, de eddig egyikben sem voltak ilyen erősen meggyőződve. Hogy tévedhettek ekkorát? 
Edson emlékeztette őket, hogy Isten mindig is segítséget és világosságot küldött, valahányszor az embereknek meg kellett ismerniük a bekövetkezendő eseményeket. Sokan gyűltek össze az otthonában, majd együtt mentek ki az egyik hombárba imádkozni. Amikor elindultak hazafelé, át kellett haladniuk egy frissen betakarított kukoricaföldön. Edson hirtelen felkapta a fejét, és megállt: „Ma reggel választ kaptam az imámra!” – mondta. 
A barátai faggatni kezdték: „Mit láttál? Jól vagy?” 
„Láttam Jézust a mennyben, ahogy bement a szentek szentjébe megtisztítani a szentélyt. Az időponttal nincsen semmi baj, csak magát az eseményt értelmeztük helytelenül” – válaszolta Edson. Elmondta, hogy úgy érezte, egy kéz nehezedik a vállára, majd egy hang elmagyarázza neki a próféciát. 
Néhányan olyan lelkes tanulmányozásba kezdtek, mint korábban sosem. Kezdték megérteni az Ótestamentumban leírt szentély és az épp átélt tapasztalat közötti összefüggéseket. Edson kiadta a Day Dawn című lap egy újabb számát, amelyben a második eljövetel üzenetét hirdette. A történtekkel kapcsolatos lehetséges magyarázat így hamar ismertté vált. 
A kiadványt többek között Joseph Bates és James White is kézhez kapták, aminek nyomán teljesen megváltozott a látásmódjuk. 

Megingathatatlan Isten, Te akkor sem csüggedsz el, amikor mi elkeseredünk. Téged semmi sem lep meg. Segíts továbbra is Beléd kapaszkodnom, amikor csalódás ér, hisz ezt tették elődeink is, akik még akkor is bíztak Benned, amikor nem értettek meg mindent tökéletesen!