Örökségünk

Ezek [A bereaiak] pedig nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel befogadták, és mindennap kutatták az Írásokat, hogy valóban úgy vannak-e ezek. Sokan hittek azért közülük, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül sem kevesen. – Apostolok cselekedetei 17:11, 12 REV

Áttekintünk közel tizennyolc évszázadot, és találkozni fogunk egyszerű emberekkel, akik a hitük révén egy új, az Isten Igéjében mélyen horgonyzó mozgalom pionírjaivá váltak. 
Ha a lelkületük leírására egy bibliaszöveget kellene választanunk, akkor talán a mai szövegre eshetne a választásunk. A XIX. század keresztényei különböző közegekből kerültek ki: metodisták, baptisták, kongregacionalisták és más felekezetek közösségei közül, és vették a bátorságot, hogy visszatérjenek a Biblia igazságaihoz. Isten terveinek új megértésére törekedve nem a hagyományokra, hanem kizárólag Isten Igéjére hagyatkoztak. 
Az akkori időszak egyik nagy eseménye a Nagy Ébredés, a XIX. század első felének lelki mozgalma volt. Ez volt az az időszak, amikor a szívek újra lángra lobbantak, az emberek keresni, olvasni és imádkozni kezdtek, és újra felfedezték az Istennel ápolt élő kapcsolat örömét. 
Sokakat foglalkoztattak a próféciák, különösen a Krisztus második eljövetelével kapcsolatos jövendölések. A következő hetekben mélyebben megvizsgáljuk ezt a kérdést, azt viszont érdemes megemlíteni, hogy a Szentírás megértésének őszinte vágya indította útjára azt a mozgalmat, amely megváltoztatta a hit történelmét. 
Mit tanulhatunk tőlük? A kiscsoportok erejét, a közös tanulmányozást, imádkozást, valamint a hit egyszerű, de szenvedélyes megélését. 

Igazság Istene, Te az vagy, aki voltál tegnap, ma és örökké. Add nekem azoknak az embereknek a szenvedélyét, akik a lelki ébredés idején a Te világosságodat keresték! Segíts, hogy ne megszokásból keresselek Téged, hanem szeretet és őszinte vágy vezéreljen! Készíts fel, hogy szembe tudjak fordulni a többség tévelygésével, és megvédjem a tiszta hitet! Amikor majd eljössz, szeretnék azok között lenni, akik a Szentírással a kezükben éberen őrködnek.