Jót tenni és segíteni

„Joppéban pedig vala egy nőtanítvány, név szerint Tábitha, mely megmagyarázva Dorkásnak, azaz zergének mondatik: ez gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott.” Apostolok cselekedetei 9:36

Cselekedetek 9:32-43 verseiben, közvetlenül Pál beiktatása után, az első gyülekezet történetének leírásában feltűnik egy „nőtanítvány, név szerint Tábitha”. Az írás először itt nevez tanítványnak egy női személyt, mivel ezt a megnevezést kizárólag férfiakra alkalmazták. Természetesen voltak Jézusnak más női követői is, viszont Tábitha volt az első, akit tanítványnak neveztek. 
A Dorkás néven is ismert Tábitha „gazdag vala jó cselekedetekben és alamizsnákban, melyeket osztogatott”. Nem a szavaiért, hanem a tetteiért szerették őt az emberek. Keze munkájával szolgált, szívével pedig vigasztalást nyújtott. Nem az volt a lényeges, hogy mivel rendelkezett, hanem hogy miként élt. 
Továbbá azt is megtudjuk Tábitháról, hogy nagyon sok özvegyen segített. Akkoriban ha egy nőnek nem volt férje vagy családja, aki gondoskodhatott volna róla, igencsak veszélyes helyzetbe került. A segítőkész embereken kívül nem volt kihez fordulnia. Az ősegyházban fontosnak tartották ezeknek a személyeknek a támogatását. Tábitha ezt saját küldetésének tekintette. Ruhákat készített az özvegyeknek és talán a gyermekeiknek is. 
Te tudod, mire hívott el Isten? 
Aztán egy nap megbetegedett és meghalt. Hatalmas veszteség volt ez a közösség számára. Barátai Péterért küldtek, és sírva mutatták az apostolnak azokat a ruhákat, amiket Tábitha készített nagy szeretettel a saját kezével. Péter imádkozott, majd a halott nő mellé lépett, és így szólt: „Tábitha, kelj fel!” És Tábitha feltámadt. 
Isten fontosnak tartotta, hogy Tábitha értékes munkája folytatódjon. E csoda által megmutatta, hogy mennyire fontosak a szeretetből fakadó apró gesztusok, amelyek úgy érintik meg az emberek életét, hogy cserében nem várnak elismerést. 
Szentlélek, mindig is Te voltál, Aki az egyszerű emberek által gyakorlati, de érzelemdús módon dolgoztál. Mutasd meg a munkát, amit rám bíztál! Tölts be erőddel, hogy meg tudjam érinteni a körülöttem élők szívét, de ne azért, hogy engem értékeljenek, hanem azért, hogy általam megszeressenek Téged!