Isten kegyelme

„Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szentlélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.” Apostolok cselekedetei 6:2-3

A gyülekezet fokozatosan növekedett. A Jézustól kapott küldetés – hogy világítsanak és legyenek a szeretet és az isteni gondoskodás jelképei – meghaladta az ősegyház vezetőinek erejét. Ezért választottak diakónusokat. Akkoriban megosztották a feladatokat: némelyek prédikáltak, mások gondoskodtak az emberekről, különösen a szegényekről és a rászorulókról. Az imádkozás feladata természetesen mindenki számára kötelező volt. Buzgó imádkozás nélkül semmit sem tehettek Isten művének előmeneteléért. 
Ennek értelmében választottak maguk közül hét férfit, akik közül az egyik neve máig fennmaradt: István. 
Bár diakónusnak választották, nyilván tudott prédikálni is. Amikor megszólalt, nem csak egyszerűen tanított, hanem olyan igazságot hirdetett, amely örökre fennmaradt Isten népe között. 
Szavai azonban felettébb zavarták a vallási vezetőket, akik mindenáron el akarták hallgattatni őt. Befogták a fülüket, és istenkáromlással vádolták. A Szanhedrin elé hurcolták, ahol azonban megtartotta élete legszebb és legbátrabb prédikációját – felidézte Isten hűségének történetét. Miután halálra ítélték, az arca úgy ragyogott, mint egy angyalé. Miközben megkövezték, tekintetét a menny felé emelte, és így szólt: „Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”
A közelben egy fiatalember őrizte a kivégzők ruháit. Akkor még nem tudta, hogy egy olyan magvetés szemtanúja, amely később meghozza gyümölcsét – ő volt a tárzusi Saulus, a későbbi Pál apostol. Akkor még nem sejtette, hogy Istennek terve van vele. 
Idő hűséges Vigyázója, egyedül te ismered a pontos időt. Nem a világra akarok tekinteni, hanem Terád. Kérlek, ne engedd, hogy többé közömbösen nézzem végig a Téged szolgálók szenvedéseit! Tölts be kegyelmeddel és bátorsággal, mint Istvánt, hogy olyan gyermeked lehessek, aki akkor is kimondja az igazságot, amikor a világ hallgat!