Takarítás

„És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy. És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt? És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.” Lukács 22:10-12

Micsoda történet! De ki is volt ez az ember? Jézus nyilván nem várta el, hogy a tanítványok ismerjék őt. Egyszerűen csak ennyit mondott: „Menjetek be az illető házába.” Jézus bizonyára tudta, hogy ez az ember már jó ideje készen áll, és hogy a tanítványok azonnal fel fogják őt ismerni. 
Talán épp egy olyan emberről van szó, aki hallotta Jézust prédikálni, és a tömeggel követte Őt? Vagy épp vele tett csodát Jézus? 
Bizonyára olyan ember volt, aki már szolgált. De nem csak ő, hanem a családja is. Ő maga kínálta fel a helyiséget, ahol Jézus elfogyaszthatja az Úrvacsorát a tanítványai társaságában. De ez csupán a kezdet volt. Jézus keresztre feszítése után ebben a házban húzták meg magukat a tanítványok, később pedig szintén ide gyűltek össze imádkozni. Ennek tudható be, hogy a hely a „felház” néven maradt fenn. 
Talán a ház tulajdonosa nem is tudta, hogy tettével épp az első keresztény egyház alapjait vetette meg. Egy helyiséget kínált fel Isten jelenléte számára, és ezzel a csendes tettével a megváltás történetének részévé vált. Isten azóta is felhasznál egyszerű embereket, egyszerű házakat és egyszerű szíveket, hogy elvégezhesse szent munkáját. 
Isten azonban tudta, hogy ki ez az ember. Az Úr a nevét is ismerte, még ha a világ meg is feledkezett róla. Csendes tette fel van jegyezve a mennyei könyvekben. Otthona az emberek számára csak egy kitakarított szoba volt, Isten szemében azonban olyan hely, amely betelt az Ő jelenlétével. Országában az apró cselekedetek örök érvényű súllyal bírnak. 
Nagy Adományozó, legszebb ajándékodként megadod nekünk a lehetőséget, hogy mi is örömmel, elvárások nélkül adhassunk másoknak. Köszönöm mindazt, amit adtál, még az apró dolgokat is, mert ezek is hatalmas áldásokká válhatnak a Te szolgálatodban. Segíts, hogy olyan legyek, mint ez az ismeretlen ember: tárjam ki az otthonom ajtaját, készítsem elő a helyet, és maradjak a Te alázatos gyermeked! Tisztítsd meg a szívemet, hogy „megtisztítva és berendezve” álljon készen a szolgálatra!