Mindig is hittem

„Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.” János 11:21-22

Olyan sötét volt az éjszaka, mint a jelenlévők összetört lelke. Az összegyűlt barátok és szomszédok sírása gyötrelmes csenddel elegyedett. Márta és Mária mély fájdalmat élt át. 
Bárcsak időben ideért volna Jézus! – gondolta keserűen Márta. 
De már késő. Lázár meghalt. 
Egy szolga toppant be a szobába: „Jön a Mester!” 
Márta azonnal felállt, Máriát azonban túlságosan letaglózta a fájdalom, ezért meg sem mozdul. 
Amint találkoztak, Márta megszólalt: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” 
„A testvéred fel fog támadni” – válaszolta Jézus. 
„Tudom, hogy fel fog támadni… majd, az utolsó napon” – mondta Mária. 
Jézus szelíd hangon folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”
„Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala” (Jn 11:23-27). 
Ez az egyik legcsodálatosabb hitvallás az evangéliumokban. A fájdalom és a reménység közt vergődő Márta azonban nem a nyugalom perceiben, hanem könnyek közt jelentette ki a fentebb leírt szavakat. 
Valójában ezt mondta: „Most már tudom, hogy bármit is kérek Istentől, megadja nekem.” Igazából így kérte meg Jézust, hogy támassza fel a testvérét. De vajon tényleg tudta, hogy Jézus képes Lázár feltámasztására? 
Amikor Jézus próbára tette a hitét, Márta egyszerű választ adott: „Én mindig is hittem.” Ezek után pedig nem csak Messiásnak nevezte Jézust, hanem Isten Fiának is – ami akkor még nehezen érthető fogalom volt, viszont ez világosságot árasztott a lelkébe. 
Feltámadás, Élet és Igazság Adományozója, add nekem Mária őszinte lelkesedését és Márta állandó hitét! Add, hogy még akkor is tudjak hinni, amikor nem értek mindent, ami körülöttem történik!