Hetven év

„Így szól Czírus, a perzsa király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden országát nékem adta, és Ő parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az ő népe közül való, legyen vele az ő Istene, és menjen fel Jeruzsálembe, mely Júdában van, és építse az Úrnak, Izráel Istenének házát. Ő az Isten, ki Jeruzsálemben lakozik.” Ezsdrás 1:2–3

„Hetven év” – hirdette Jeremiás. „Építsetek házakat, azokban lakozzatok, fiaitokat és leányaitokat házasítsátok meg! Imádkozzatok Babilon békéjéért, mert a város jóléte a ti jólétetek! Aztán hetven év múlva visszaviszlek benneteket atyáitok földjére.” 
Isten „feladatkörének” egyik legcsodálatosabb tétele, hogy Ő az idő Őrizője, Aki sosem ejt hibát a terveiben. Ő emel királyokat és népeket, és Ő dönt az uralkodók bukásáról és a népek hanyatlásáról is, és ezt mindig a megfelelő időben teszi. Dániel közölte Nabukodonozorral, hogy Isten az, aki trónra juttat királyokat, és ugyancsak Ő fosztja meg őket a trónjuktól. Isten kijelentette: „Hetven év. Egy perccel sem kevesebb! Ne is faggass tovább!” 
A figyelmeztetésekhez azonban ígéretek is társultak. „Ne félj! Visszaviszlek!” Amikor eljött az idő, Isten magát Círust hívta el, hogy hirdesse a szabadulás üzenetét, továbbá elhívta Ezsdrást és a pap Nehémiást, hogy vezessék haza a népet. 
A történetet Ezsdrás és Nehémiás is feljegyezte. Ezsdrás könyvében olvassuk, hogy a családfők, a papok és a léviták, „akiknek felindítá az Isten a lelküket”, felkerekedtek és haza indultak. Micsoda öröm! Nehézségek és kemény munka várt rájuk, de végre otthon lehetnek!
A hallgatás és a vágyódás hosszú évei után tértek haza. Ezsdrás és Nehémiás egész életükben Babilonban éltek – ott volt a munkájuk, az otthonuk, a családjuk. Most azonban Isten egy új életszakaszra hívta el őket. Új feladatot és azonosságot kaptak, és a szemük előtt bontakozott ki a történelem. 
Az idő múlásának Szent Megfigyelője, néha úgy érzem magam, mint szélben szálló falevél. Nem tudom, mi fog ma történni, s hogy holnap mi lesz, azt még kevésbé tudom. Megnyugtat viszont a tudat, hogy Te ismered életem minden pillanatát, és szeretettel tekintesz rám. Hálát adok mindenért, amit értem teszel.