Életveszélyben

„És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: Menj el, és gyűjts egybe minden zsidót, aki Susánban találtatik, és böjtöljetek érettem, és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal! Én is és a leányaim is így böjtölünk, és ekképpen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek.” Eszter 4:15–16

Eszter az ablak előtt állva, csendben figyelte az udvart. Az egyik fán egy madár dalolt, de neki máshol jártak a gondolatai. Lelki szeme nem a fizikai világra összpontosított. 
Már három napja nem evett sem ő, sem a szolgálói. Tudta, hogy a városban élő zsidók, és talán még a közeli falvakban élők is vele együtt böjtölnek. Buzgón imádkoztak az életben maradásért. 
Most pedig eljött a nagy nap. Fel kell vennie a legszebb ruháját, a legillatosabb parfümolaját kell magára kennie, aztán bátorságot vennie és a király elé járulnia. Jól tudta, hogy ezzel a lépéssel vagy tisztességben részesül, vagy pedig meghal. 
Lehet, hogy ez lesz élete utolsó napja. 
Emberileg semmit sem tehetett, ezért teljes mértékben Istenre hagyatkozott, mert meg volt győződve arról, hogy egyedül Őtőle nyerhet erőt. 
Miközben a királyi lakosztály felé haladt, szíve hevesen dobogott. Lassan felemelte a tekintetét, és meglátta, hogy a király feléje fordul. 
Atyái Istene meghallgatta az imáját. 
A király mosolygott, majd felállt, és kinyújtotta feléje az uralkodói jogarát. Egy pillanatra még az idő is megállt. „Mit kívánsz, Eszter királyné?” A bölcs és kegyelemmel teljes Eszter szelíd hangon megszólalt, és meghívta a királyt Hámánnal együtt egy lakomára. 
Maga Isten munkálkodott Eszter bátorsága és kedvessége által. Ez csupán az első lépés volt, de a közvetlen veszély máris elhárult. Lehet, hogy Márdokeusnak volt igaza, és Eszter tényleg „e mostani időért jutott királyságra”… 
Hasonló történetek olvasása közben gyakran gondolkodom azon, hogy vajon nekem lett volna ennyi bátorságom. Milyen lehet hívatlanul egy király előtt megjelenni, tudva azt, hogy akár még halálra is ítélhetnek ezért? Vagy tudni azt, hogy a néped sorsa van a kezedben? 
Bátorság Istene, Te adtál Eszternek erős és bölcs szívet. Megerősítetted, hogy derekasan megálljon a félelem előtt, és védelmébe vegye a Te népedet. Köszönöm, hogy Te ma is ugyanaz az Isten vagy, Aki megerősíted a gyengéket, és bátorságot adsz azoknak, akik rettegnek! Segíts, hogy Eszterhez hasonlóan én is reménysugár lehessek a körülöttem élők számára!