Egy megváltozott ember

„Én, Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban. Álmot láték, és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.” Dániel 4:1–2

Dániel könyvének 4. fejezete a Biblia egyik legkáprázatosabb leírása. A Nabukodonozor király bizonyságtételét tartalmazó szöveg levél formájában íródott. A Szentírásban sehol máshol nem találunk hasonló leírást: egyetlen pogány, bálványimádó király sem ismerte be ilyen nyíltan a tévedését, és nem beszélt ilyen őszintén Istenről. 
Nabukodonozor figyelemreméltó tapasztalatokat élt át. Az évek során tanúja lehetett az isteni hatalom bizonyítékainak, főleg miután Júdából nemes származású személyeket hozatott a babiloni udvarba. Az álom, amit Dániel megmagyarázott, a tűz, amibe a három ifjút taszította, aki végül sértetlenül került ki a kemencéből, valamint az isteni hatalom sok más jele valószínűleg megérintette a szívét, mégsem történt valódi változás az életében. 
Aztán egy napon újabb furcsa és felkavaró álmot látott. Mivel ezt sem volt képes senki sem megmagyarázni, ismét magához hívatta Dánielt. A próféta tisztelte az uralkodót, és tartózkodott közölni Nabukodonozorral, hogy Isten ezúttal egy kemény figyelmeztető üzenetet küldött neki. Végül összeszedte a bátorságát, és bár nehéz szívvel, de megfejtette az álmot: Nabukodonozor megtébolyodik, állati módon fog élni, mígnem beismeri, hogy csak Istené az igazi hatalom. Az Úr szolgája még egy tanácsot is adott a királynak: „Vétkeidtől és a te hamisságaidtól igazság által szabadulj!” (Dán 4:24). 
Egyeseknek csapást kell átélniük ahhoz, hogy felocsúdjanak. Nabukodonozornak is erre volt szüksége. Amikor visszanyerte értelmét, nyíltan megvallotta a Dániel Istenébe vetett hitét (Dán 4:37). 
A királynak hosszú évekre és súlyos szenvedésre volt szüksége ahhoz, hogy megértse, ki az igaz Isten, de megtanulta a leckét. A Mindenható kegyelme még a legkevélyebb szívet is meg tudja érinteni. 
Magasságos, örök Isten, Te meg tudtad változtatni egy büszke, bálványimádó király szívét, és hatalmad tanújává tetted őt. Ha úgy látod, hogy van bennem gőg és önteltség, kérlek, szelíden alázz meg engem is, mielőtt a büszkeségem a vesztemet okozná! Mindenem, amim van, a Te ajándékod, és minden dicsőség csak Téged illet!