Megindult Isten szíve

„Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt. És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manassé, hogy az Úr az igaz Isten.” 2Krónikák 33:12–13

Júda királyának, Manassénak a története a Biblia egyik legbeszédesebb szakasza. A különösen gonosz királyról szóló feljegyzést 2Kir 21. és 2Krón 33. fejezeteiben találjuk. Izrael és Júda legtöbb királyáról csupán néhány sort olvashatunk, Manassénak azonban a Biblia tágabb teret szentel. Súlyos bűnöket követett el, amivel rombolóan hatott a népre is. Olyan mély hitehagyásba vezette Júdát, hogy Isten kénytelen volt kijelenteni róla, hogy a bűnei miatt ítélettel fogja sújtani őt.

Manassé nem csupán imádta a bálványokat, hanem még be is vitte az Úr házába az idegen isteneket! Varázslással és csillagjóslással is foglalkozott, próbált kapcsolatba lépni a holtak lelkével, és saját gyermekeit áldozta fel az idegen isteneknek.

De Isten még ebben a mély lelki sötétségben sem mondott le róla. A Szentírás szerint az Úr szavait sem Manassé, sem a nép nem fogadták el. Ekkor az Úr megengedte, hogy legyőzzék és rabságba hurcolják őket az asszírok.

Valószínű, hogy a börtönben Isten még egyszer megszólította őt, mert miután elveszítette a trónját, a dicsőségét és a hatalmát, Manassé újra imádkozni kezdett. Szenvedésében az Úrhoz kiáltott, és Isten meghallgatta őt, de nem azért, mert megérdemelte, hanem mert Isten kegyelme bármilyen bűnt elfedez. A szerető Atya adott neki még egy esélyt. Manassé az Úrhoz tért, elfordult a bálványoktól, és újjáépítette Isten oltárát. Azt tette, amit kevesen tesznek meg: letért a pusztulás útjáról, és elismerte Isten irgalmát, amit korábban semmibe vett. Talán ennek tudható be, hogy Manassé története végső soron a reménység üzenetét továbbítja számunkra. Isten helyreállítja az összetört szíveket, és megtérésre hívja az elveszetteket.

Szívek Helyreállítója, ments meg engem az eleséstől! Óvj meg attól a vakságtól, amely elhiteti velem, hogy Tőled távol is élhetek! Ne engedd, hogy a szívem megszokja a gonoszságot! Add, hogy Manassé megtérése folyton arra emlékeztessen, hogy nincs az a távolság, ahonnan ne lehetne hazatérni!