Egy engedelmes asszony

„És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván: Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” 1Királyok 17:8–9

Vajon hogyan „parancsolta” meg az Úr a sareptai özvegynek, hogy gondoskodjon Illésről? Általában úgy értelmezzük a történetet, hogy a sareptai asszonynak nagy volt a hite, mivel az utolsó falat kenyerét is megosztotta a prófétával.

Elkeseredésében meghallotta a Szentlélek hangját, és bár nem értett mindent, mégis engedelmeskedett. Illés megígérte, hogy Isten majd gondoskodik róla, és az asszony, még mielőtt tudta volna, hogy ki az az ember, aki előtte áll, a lelkében már elfogadta a hívást. Talán nem volt teljesen tisztában mindennel, de érezte, hogy cselekednie kell.

Csak annyit tudunk róla, hogy egyszerű asszony volt, aki hallgatott a Szentlélekre egy olyan világban, amelyben sokan Baált imádták. Valószínűleg hallott Izrael Istenéről, és lehet, hogy úgy is nevelték, hogy vendégszeretetet kell tanúsítania az idegen utazók iránt. Amikor Illés vizet kért, azonnal kiszolgálta, noha országszerte vízhiánnyal küszködtek.

Amikor viszont a próféta kenyeret kért, az asszony elbizonytalanodott. Megrendítő pillanat! Édesanyaként épp az utolsó étkezést készítette elő, erre Isten most azt kéri tőle, hogy mással is ossza meg a kenyerét. Engedelmeskedik, és ad a kenyérből a prófétának is. Ettől kezdve minden nap bekövetkezik a csoda: olaja és lisztje nem fogy el, így a háza a szüntelen áldások helyévé válik.

Megosztotta az élelmét mással, bár szinte semmije sem volt. Néha hasonló érzések kerítenek hatalmukba. „Nekem sincs elég.” „Többet nem adhatok.” „Nincs amit adnom.” Ennek ellenére Isten arra hív, hogy adjuk oda, amink van, bármily kevésnek is tűnik.

Lehet, hogy nem az ételedet kell megosztanod másokkal, hanem az idődet, a mosolyodat vagy a türelmedet. Ha hallgatunk az Úr szavára, és felkínálunk valamit a körülöttünk élőknek, akkor Ő csodát tesz: a keveset is áldássá változtatja.

Nagylelkűség és oltalom Istene, add kegyelmedet, hogy még az utolsó falatomat, az utolsó mosolyomat vagy az utolsó pillanatomat is meg tudjam osztani másokkal! Add, hogy a kezem mindig kész legyen a segítségre és a támogatásra, és mindig legyen egy jó szavam, amikor Te ezt várod tőlem! Segíts nagylelkűnek lennem, hogy végül én is örülhessek a soha véget nem érő áldásnak!