Tanulni a nehéz úton

„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el engem a te orcád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem! Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem!” Zsoltár 51:12–14

Dávid élettörténete szépen kezdődött. Hűségesen követte az Úr tanácsait, erős volt és egészséges, egyszóval megfelelt azoknak a követelményeknek, amelyek lehetővé tették számára, hogy Izrael királya legyen.

De amint teltek az évek, elillant a békessége és az öröme. Elveszítette az önuralmát, és megölette az ellenségeit. Már nem volt az a határozott és feddhetetlen ember, mint egykor. A nőkre nem királyként, hanem megkísértett férfiként tekintett. Megölette egyik hűséges barátját, csakhogy elkendőzze vétkét. Tetteivel azonban súlyos következményeket zúdított magára – családját halál, árulás és fájdalom rázta meg.

Amint egyre idősebb lett, kezdett visszatérni fiatalkori hűsége. Szelídebb lett, irgalmasabban és figyelmesebben fordult az emberek felé. Ezt két történet is szemlélteti. Az első ilyen eset a Jónathán fiával, Méfibósettel kapcsolatos. Dávidban megfogalmazódott egy kérdés: „Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?” (2Sám 9:1). Magához hívatta Saul családjának utolsó túlélőjét, befogadta, az asztalához ültette és gondoskodott róla.

A második eset Dávid jóképű, szeretett fiával, a lázadó Absolonnal kapcsolatos. Absolon a saját apja ellen lázadt, és hadsereget verbuvált, hogy megfossza őt a tróntól. Amikor az idős Dávidnak tudomására jutott, hogy a fia meghalt, keserű sírásra fakadt: „Szerelmes fiam, Absolon! Édes fiam, édes fiam, Absolon! Bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!” (2Sám 18:33). Ilyen egy összetört, szeretetteljes apai szív.

Szeretnék olyan lenni, mint Dávid, hogy bármilyen messze is tévelyegtem, a szívem megtérjen, és újból az Úrhoz forduljon.

Mindig békét hozó Isten, segíts, hogy egész életemben hűséges legyek Hozzád! Erősítsd meg azt a szeretetet, amit irántad érzek most, amíg még fiatal vagyok! Tudom, hogy néha letérek az igaz útról. Kérlek, segíts, hogy meg tudjak térni! Emelj fel, amikor hibázom, és ne engedd, hogy engedetlenségemmel megsebezzem embertársaimat! Köszönöm, hogy megbocsátasz, és felkínálod a lehetőséget, hogy újra szeretett gyermeked lehessek!