Ének a csend legelőjén

„Vevé azért Sámuel az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.” 1Sámuel 16:13

Mire gondolhatott Dávid, amikor hazahívták, mert az idős Sámuel próféta kereste őt? Egyszerű pásztorfiú volt, őrizte a nyájat és hárfázott. Még mielőtt feleszmélt volna, máris ott találta magát idősebb testvérei között, ahol Izrael királyává kenik. Milyen lehetett számára az a pillanat?

Aztán Sámuel távozott, Dávid pedig visszatért a juhokhoz. Mi lesz most? A pásztorélet csendes, magányos. Idejének javát a fák, a szél és a nyáj társaságában töltötte. Megtanulta észlelni a természet ritmusát és Isten hangját. Lehet, hogy ott, a betlehemi dombok között költötte a zsoltárait, és ott énekelt teljes szívből, de nem azért, hogy megtapsolják, hanem az Úrért. Lehet, hogy ott beszélgetett mennyei Atyjával úgy, ahogy gyermek beszél az édesapjával. De mi lesz most Saul királlyal? Isten elfordult Saultól, Dávid azonban erről semmit sem tudott. Ő csak hűségesen végezte a rá bízott feladatot: vigyázott a juhokra. A nagy szívek az apró kötelességek teljesítése közben formálódnak.

Egyszerű életvitelének voltak más pozitív hozadékai is: a tiszta levegő, a napfény és a kétkezi munkával megszerzett élelem. Isten ezeket az ajándékokat bárkinek felkínálja, aki készen áll a csendes, fokozatos növekedésre. Később Dávid újabb feladatot kapott Istentől: hárfán kellett játszania az idős, morcos és depressziós király előtt. Amikor Saulnak zaklatott volt a lelke, a kis pásztorfiút a palotába hívták, hogy énekével megnyugtassa az uralkodót. Dávid akkor is türelmet és szánalmat tudott gyakorolni Saul iránt, amikor ez a gonosz király a trónját féltve meg akarta ölni öt. Amikor egy éjszaka a sátrában rátalált az alvó Saulra, Dávid nem tört a király életére.

Dávid megtanulta, hogy a talentum nem nyereség, ha megtartja önmagának. Akkor válik kegyelemmé, amikor másokkal is megosztja.

Csendes vizek és békességes énekek Istene, adj nekem olyan együttérzést és türelmet, amilyennel Dávid, a Te szolgád rendelkezett! Taníts meg, hogy ne saját dicsőségemre használjam fel a kapott ajándékokat, hanem a körülöttem élők támogatására! Add, hogy örömet leljek az egyszerű dolgokban, és megérezzem életemben a Te jelenlétedet!