Semmit sem tartott vissza

„Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik. Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő igéiből a földre nem hagy vala esni. És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.” 1Sámuel 3:18–20

Amikor olyan konfliktushelyzetbe kerülünk, mint Anna, Istennél keressük a békét és a vigasztalást, csakhogy Isten néha másképpen válaszol nekünk, és nem azért, hogy megnyugtasson, hanem hogy felrázzon minket.

Évekkel Anna imája után a fia, Sámuel már fiatal fiúként szolgál az Úr házában. Egyik éjszaka hangot hall, amely a nevén szólítja őt. Háromszor is Élihez szalad, aki végül rájön, hogy mi történik, és közli Sámuellel, hogy Isten szólítja őt. Az újabb szólításra Sámuel már válaszol: „Szólj uram, mert hallja a te szolgád” (1Sám 3:10).

Ugye, milyen megható? Sámuel még kisfiú volt, de a seregek Ura már elhívta őt a fájdalmas igazság kijelentésére.

Nem tudjuk, hogy azon az éjszakán Sámuel még tudott-e aludni, azt viszont tudjuk, hogy a szíve akkor tanult meg igazán engedelmeskedni – „igent” mondani még akkor is, ha súlyos üzenetet kell közölnie.

Isten néha tőlünk is ugyanezt várja el. Megszólít, hogy felrázzon, megváltoztasson és képessé tegyen kimondanunk a kényelmetlen igazságot. Ugyanezt az elhívást kapta Ellen White is, a fiatal lány, akit Isten arra használt fel, hogy idősebb embereket dorgáljon meg.

Az Úr próbálta figyelmeztetni Élit (1Sám 2:27-30), ő azonban nem hallgatott Istenre. Fontos megjegyezni, hogy az emberek néha fájdalmas és kritizáló dolgokat mondanak egymásnak, azt állítva, hogy az Úr kérte őket erre. Mindez azonban nem egyezik meg az Ő akaratával. Jézus azt szeretné, hogy mindenkor, még a legnehezebb helyzetben is, védjük meg az igazságot, de csak akkor figyelmeztessük a körülöttünk élőket, ha ezt Ő közvetlenül megparancsolta nekünk, mivel nem az a szándéka, hogy szeretetlenséggel járjunk el.

Isten szeretet nélkül sosem küld feddést, és az általa kimondott igazságban mindig van irgalom. Sámuel akkor egy olyan leckét tanult meg, amit mindannyiunknak el kellene sajátítanunk: az igazságot szelíd lelkűséggel kell kimondani.

Nagy, békítő Isten, békességedhez néha súlyos szavak és váratlan elhívások is társulnak. Add nekem Sámuel bátorságát, hogy „igent” tudjak mondani a nehéz feladatokra, és csak azt szóljam, amit Te helyezel a számba!