Kellemes, keserű majd újból kellemes

„És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, aki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben! És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, aki téged szeret, és aki többet ér néked hét fiúnál.” Ruth 4:14–15

Szegény Naómi! Mondhatjuk, hogy neki is három élete volt, mint Mózesnek. Istenfélő családban nőtt fel, majd férjhez ment, és két gyermeke született. Úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgok – csendes, ígéretes életet élt. Aztán jött az éhség. A család elhagyta Betlehemet, hogy idegenben, Moáb földjén keressen élelmet. Két fia az idegen országban alapított családot, és a helyiek közül vett magának feleséget. Aztán jöttek a nehézségek: meghalt a férje, majd a két fia is. Naómi egyedül maradt a két menyével egy olyan világban, amelyben látszólag már nem volt hely számára.

Keserűség gyötörte. Felszólította a menyeit, Orpát és Ruthot, hogy térjenek vissza a családjaikhoz. Orpa elbúcsúzott, Ruth viszont nem akarta egyedül hagyni az anyósát.

A nehézségek azonban még nem értek véget. Eltartó férfiak nélkül a két szegény özvegy csak Istenre hagyatkozhatott. Ruth keményen dolgozott a mezőn, felszedegette az aratók után földre hullott búzaszemeket. A Mindenható Isten azonban úgy igazgatta az eseményeket, hogy eljusson Boáz mezejére is. Boáz feddhetetlen és jóindulatú férfi volt.

Boáz tulajdonképpen Naómi rokonságához tartozott. Isten általa állította helyre nemcsak a Ruth életét, hanem a Naómiét is.

Mindannyian példát vehetünk Naómitól. Ahol ő veszteséget látott, Isten már előkészítette az új kezdetet. Miközben várta, hogy az Úr megoldja a dolgokat, megtett minden tőle telhetőt, és követte a nemzeti hagyományokat. Bátorította és tanácsolta Ruthot. Élete, amely látszólag véget ért, a helyreállítás és a reménység történetévé változott.

Naómihoz hasonlóan néha mi is eljutunk oda, hogy elfáradunk és összezavarodunk. Lehet, hogy ma még nem érted, mi miért történt, de eljön majd a nap, amikor visszatekintve elismered, hogy Isten a veszteségekkel valójában egy váratlan áldásra készített fel téged.

Új kezdetek Istene, amikor keserűség árasztja el a szívemet, emlékeztess rá, hogy ez nem a vég, hanem a győzelem felé vezető út egyik szakasza!