Maradj a sátorban!

„Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; amiképpen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled… Avagy nem parancsoltam-é meg néked, hogy légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, amiben jársz.” Józsué 1:5, 9

Józsué, a Nún fia már a pusztai vándorlás kezdeti szakaszaiban is többször feltűnik Mózes oldalán. Akkor is vele volt, amikor Mózes átvette Istentől a Tízparancsolatot. A hegyről lefele jövet, először Józsué hallotta meg az aranyborjú ünneplésének moraját, és azt hitte, hogy csatazajt hall.

A Biblia szerint Józsué Istentől kapta az elhívást, és Mózes választotta őt segítőjéül. Józsué megtanult Mózes mellett lenni, figyelni, szolgálni és engedelmeskedni.

Megható kép tárul elénk 2Mózes 33. fejezetében. A felhőoszlop a szent sátor bejárata fölé ereszkedik, és Mózes szemtől szemben beszél az Úrral. Józsué azonban nem mozdul. Nem távolodik el onnan, nem siet és nem kér semmit. Egyszerűen csak ott áll az Úr jelenlétében (11. vers).

Mit mondhatott Istennek? Azokban a szent pillanatokban Józsué tanult, de nem csak Mózestől, hanem magától Istentől is. Ott, a sátor csendjében született meg az a vezető, aki később bevitte a népet az ígéret földjére, s aki képes volt kijelenteni: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

Nem nehéz csodálni az elöljárókat, vágyakozni a pozíciójukra, de Isten elsősorban olyan embereket keres, akik hajlandók és tudnak is várni. Mielőtt a hadsereg élére állhatott, Józsué megtanult várakozni Isten jelenlétében. Ott formálódott a jelleme, és ott ért be a hite. Isten a sátor csendjében készítette fel őt a minden képzeletét felülmúló, hatalmas küldetésre.

Lehet, hogy te is épp a várakozás időszakában vagy – az ígéret és a beteljesedés közötti „sátorban”. Ne becsüld alá a helyzetedet! Isten így formálja azok jellemét, akiket tovább akar küldeni.

Türelmes Isten, taníts meg a közeledben maradni még akkor is, amikor látszólag semmi sem történik! Taníts meg arra, hogy ne siessek, ne távozzak el a jelenlétedből idejekorán, és csendben végighallgassalak! Türelmemet alakítsd erővé, várakozásomat pedig imádattá, mígnem felszólítasz engem is, mint Józsuét: „Kelj fel! Eljött az ideje, hogy elindulj!”