Isten velünk van!

„Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, akik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat. És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.” 4Mózes 14:6-8 

„Isten velünk van!” Mit jelent ez? Az emberek évezredek óta használják ezt a kifejezést, akár bátorításképpen, akár győzelmi kiáltványként: „Isten velünk van, és nem veletek!”

Csakhogy Isten nem csupán alkalmi szövetséges. Nem Ő csatlakozik az emberek táborához, hanem bennünket hív Maga mellé.

Két évvel az egyiptomi kivonulás után Mózes Kánaán határához vezette a népet. Az ország kémlelésére tizenkét hírszerzőt bízott meg. Józsué és Káleb is köztük volt.

Ők ketten hívő emberek voltak, ezért is tértek vissza a többi tíz kémtől eltérő véleménnyel. Ez utóbbiak ezt jelentették: „Kánaán lakói túlságosan erősek! Nem győzhetjük le őket!” Józsué és Káleb viszont bátorították a népet: „Az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!”

A nép azonban nem hallgatott rájuk.

A tíz kém csak az akadályokat látta, Józsué és Káleb viszont az ígéretet. A többség az óriásokról beszélt, Józsué és Káleb pedig Isten hatalmáról. Mindezek ellenére azonban a nép egy ideig mégis a félelmére hallgatott, de Isten azok mellé állt, akik hűségesek maradtak hozzá.

Negyven évvel később Izrael eljut az első elfoglalandó városhoz, Jerikóhoz. Ráháb a családjával együtt megmenekül, és lehet, hogy mellette még mások is, akikről nem tudunk. A mózesi rendeletekben Isten többször is kijelentette, hogy be kell fogadniuk bármely idegent, aki szeretne hozzájuk csatlakozni, és figyelmezteti az izraelitákat: sose felejtsék el, hogy egykor ők is idegenek és rabszolgák voltak.

Isten oldalán állni valójában azt jelenti, hogy akkor is hiszünk az Ő ígéreteiben, amikor azok megvalósíthatatlannak tűnnek, és akkor is a hitről beszélünk, amikor mások a félelmüket hangoztatják. Akkor is haladnunk kell előre, amikor mások a rettegésük miatt cselekvésképtelenné válnak.

Az egész világ Istene, hálát adok Neked, hogy Te azokkal vagy, akik Téged választanak! Szabadíts meg engem attól a tévhittől, hogy Te csak egyeseket áldasz meg! Add nekem Józsué és Káleb bátorságát, hogy töretlenül haladjak előre, és reményteljesen nézzek a jövőbe!